Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
93 Virágzó szivek. A rózsavölgyi járásbíróságnak tömeges napja volt. A vén törvényház gerendás, szűk folyosóján egymás hátán szorongtak a tanúskodó, perlekedő atyafiak. Ráncosképü öregasszonyokkal szemrevaló, pergőnyelvü menyecskék fecsegtek s a hosszú fapadokon zsirosruháju parasztok pipázva böl- cselkedtek. A pókhálós szögletben csendőrök kakastolla feketéllett, közel * hozzájuk igaza tudatában egy bekötött fejű sértett ült. A baja ugyan aligha lehetett valami nagy, hanem hát a folyosó érdeklődését, de még inkább a büntető albiró részvétét hajhászta. Ben a paragrafusok szobáiban folyt a tárgyalás. Világért sem kell azt hinni, mintha valami túlságos gyorsasággal haladt volna. A járásbiró ur termében például átkozottul lomhán cammogott a tanuhallgatás. Kissé öreg, kényelemszerető volt a járásbiró, a tanú meg bőbeszédű, szaporaszavu mindahány. A biró emelvény alatt, asztalaik mellett a fiskálisok préselgették a tanukból nagy igyekezettel az igazságot. Kövesdy Pista, a fiatal aljegyző, kedvetlenül vetette a betűket. Megnyerő arcú, élte tavaszán álló férfi vala ő. Még amolyan gyerekember inkább. Tárgyalás közben lopva fel-felvetette a fejét s átkacsintott a szembenéző zöldzsalus házra, hol egy menyecskefő- ■ kötős nőcske az ablakban gyakorta megjelent és nagy óvatossággal a szürke tárgyalóterem felé csókokat dobált. E nőcske Tar Gizuska volt, a rózsavölgyi közjegyző leánya a ami fő, ■ pár hónapja Isten és az emberek előtt Kövesdy Pista hites felesége. Köny- nyen elhiheti kegyed ezek után, hogy az aljegyzőt Fazekas Nagy István és társai felpereseknek özvegy Kovács Gáborné alperes ellen indított sommás pere sohasem érdekelhette volna kevésbé, mint mostan, mikor szivében szerelmes vágyak ölelkeztek. Csakhogy persze: a kenyér, a munka az első, a turbékolás azután következik! Ezt a papa, már mint a nagyságos közjegyző ur, mondotta egyszer a Pista elfoglaltsága miatt duzzogó fiataloknak s az ifjú férj ezt az intelmet jól megjegyezte. Azóta, hogy elhangzott, valahányszor lankadóban volt a munkakedve — ami bizony nem egyszer megesett mindig ez aranyszabály ösztökélte szorgalomra. Ezúttal is jóformán csak e kérlehetet len alapigazság tartotta benne a lelket délután egy óráig, amikor a tárgyalásoknak a járásbiró termében végük szakadt s Kövesdy Pista hamarosan^ hazafelé indulhatott. Scanned by CamScanner
