Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
94 Lépteit hallván urának az ablak alatt, a kövérke barna asszonyka a tűzhely mellől kipirult arccal, feltürt újakkal szaladt eléje a folyosóra s pajkosan a nyakába ugrott. Egyszer kétszer megcsókolta előbb, ám aztán duzzogva a bajuszát cibálta. — Rossz ember! Ennyi ideig várat magára! Pedig igazán pompás ebédet főztem. Mind a maga kedvenc étele. De már elfölt minden . . . Az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy a dolog nem egészen igy volt. Gizácska jobban csak fontoskodni járt a tűzhely mellé, mig 4 az ebédet tulajdonképpen a mamáék házában megöregedett zsémbes, lágyszívű Terka néni főzte. Terka néni pedig sokkal előrelátóbb vala, semhogy »a tekintetes ur« várható késedelmét számba vette volna. Keze alatt sohasem főtt el az ebéd. Ez azonban — igy okoskodék a menyecske — mit sem változtat a dolgon. Feleséges embernek délben otthon a helye és pont. A hivatal, az csak ürügy. Amolyan kibúvó. Gizácska ezt a mamájától sokszor hallotta. Pedig az ő mamája nem szokott hiábavalóságokat beszélni. Az aljegyző ur azonban a nőcske további okoskodásainak egykis affektációval nyomban elejét vette. Szenvedő arcot vágott ugyanis s a fejét fájditotta. A takaros kis ebédlőben tetetett fáradsággal hanyatlott a pamlagra és bágyadtan panaszolta el az irodai munka okozta nagy kimerültséget. Gizácska szánakozó arccal nézegette az urát s a fejét simogatta. — Szegény kis apuskám, de forró a feje! Hol fáj ? . . . Itt fáj? . . . így gügyögvén össze-vissza csókolta az ura homlokát, a kuszáit, szőke haját, a nyakát, a szemét, meg a gondosan kisütött bajuszát. Homlokára engedelmes páciensének a bájos kis doktor épen vizes borogatást rakott, amikor hirtelen kopogás hallatszott az ajtón s a levest hozó Terka néni, az aljegyző ur legnagyobb sajnálatára a rendelő órának véget vetett. A párocska az Ízlésesen terített ebédlő asztalához ült, amelyen szép fehér abrosz, bohókás apróságokkal kihimzett asztalfutó vetettek ágyat a tányéroknak, poharaknak, palackoknak. A tányérokra Gizácska vigyázva, ügyesen merte ki a párolgó levest, amelyben gömbölyű cukorborsó szemek ínyt csiklandva úszkáltak. Leves után az apuska — kinek időközben kiállt fejéből a fájás — a csiszolt, talpas poharakba gyöngyöző fehér bort töltögetett s szégyenkező felesége pirongatásai közben egy még teljesen ismeretlen megjelenésű, de nemsokára eljövendő zsarnok egészségére ivott Terka néni azonban tányérokat váltott s a levest elvivén, Gömbölyű tálat tett az asztalra, amelyben zöldszemü cukorborsó gőzölgött ^majd e hosszúkását is, amelyből rántott csirke mosolygott ki. Melléje omlós f saláta járta, apró szeletkékre vágott, keményre főtt tojással. Pompás falatok voltak ezek. A menyecskének kézcsókok jutottak értük. Persze dicsérni is kellett mindent, milyen jó. Az asszonyok már ezt Scanned by CamScanner
