Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
101 A diplomata. Weisz ur, Schwartz ur és Dunkelgrau ur a kaláber gyönyöreit élveznék, ha Grün ur temperamentumos kibic folyton közbe nem kotyogna. A Grün ur temperamentuma végre is megtermi a gyümölcsét egy csattanós pofon alakjában, a melyet Weisz ur ád neki — lendülettel és becsülettel. Grün ur a mint a pofont megkapja, barátságosan elmosolyodik és nyugodtan ülve marad. Ezt a flegmát már Dunkelgrau ur se állhatja meg szó nélkül. — Ön egy pofont kapott Grün ur és ön nyugodtan ülve marad? Még csak vissza se adja! Hogy tudja ezt eltűrni Grün ur ? Grün ur nyugodtan felel: — Én nem csinálok botrányt! Én arra gondolok, hogy sohase lehet tudni, mikor lesz szükség — egy harmadikra. Buzogány és foghagyma. A Vidám kapáshoz címzett ó-budai kocsmában együtt ült egy csomó ember, zsidó és keresztény egyaránt. Egy fél hordó bor elfogyasztása után a felekezetek áttértek egymásnak a heccelésére. És a keresztények kiderítették, hogy a magyarnak legfélelmesebb fegyvere a buzogány, a zsidónak pedig a foghagyma. A magyar buzogánynyal, a zsidó foghagymával űzi el magától az embereket. — Eh, hagyjuk abba ezeket a szamárságokat, — szólt a társaság egyik tagja, — okosabb lesz, vendéglős ur, ha rendel nekem egy rostélyost. — Persze foghagymával ? — kérdé gúnyosan a vendéglős. — Nuná, buzogánynyal, — felelt rá nagy nyugalommal a zsidó. Hála. Fogorvos: Adj kölcsön kérlek tíz koronát! Barát: Nagyon szívesen! Tessék! Fogorvos: Igazán nagyon köszönöm! Holnap vagy holnapután légy szives, fáradj föl hozzám, nagyon szívesen kihúzom akár három fogadat! A kaftán. Tulpenduft ur házasodik. Jó partit csinálván, nobilis lakodalmat óhajt csapni. Először is elegáns kaftánt rendel, a mihez a szövetet Tarnopolban vásárolta. — Stern ur, mondja szabójának, olyan legyen a kaftán, a milyet a sadagorai csodarabbi sem viselt még. A szabó mindent megígér. Egy hét múltával elhozza a kaftánt s nagy ügyeskedéssel felsegíti a ruhadarabot a nem kis mértékben hiú férjjelöltre. Scanned by CamScanner
