Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
102 Tulpenduft nézi a kaftánt jobbróli balról, két tükör segítségével hátul- ról, de bizony a ruha csak nem nyeri meg magas feszese . ... — Mondok magának valamit Sternlében. A kaftan nekem nem tetszik. Tudna-e belőle valami egyebet csinálni? _ — Hogyne. Csinálhatunk belőle például egy rövid ka a o . — Jó! Csinálja meg! A kaftánból átdolgozott rövid kabát is elkészül. De hiába próbálja ezt is, Tulpenduft ur elégedetlenkedik s újra kérdi Stern urat: — Mit tudna csinálni ebből a kabátból? — Egy mellényt, — feleli ez boszusan. — Gemacht! — felelt örömmel Tulpenduft. A szabó másnap elkészült a mellénnyel is és Tulpenduft rendelkezésére bocsátja. — Aj, vej! — kiáltja Tulpenduft ur, — hisz ez nagyon rövid! Ezt nem lehet hordani! Majd szelidebb hangon igy szól: — Mit csinálhatna ebből még Sternlében! — Egy kapperlét (házi sapkát) csinálhatok belőle. — Csináljon hát egy kapperlét, szólt rezignációval Tulpenduft ur. A kaftánból összezsugorodott házisapka is elkészült. Épp a fejére akarja tenni, hogy megpróbálja, a mikor az ablakon keresztül a násznépet látja jönni. Eszébe jut neki a menyasszony, az esküvő, a rabbi s az, hogy ő most ócska kaftánban kénytelen esküdni, lekapja a fejéről a kapperlét s- fejéhez vágja a szabónak. — Maga gazember! — kiált fel dühében. — Itt van a maga kapper- léja s hozza vissza az én kaftánomat. Az utcasöprő-gép. A. Mi az ördögnek ez az utcasöprő-gép, hisz’ a por, a mit fölver, megint csak leszáll! B. Dehogy. Nem száll le az egész, csak a fele. A felét — lenyeljük. Tisza-adoma. Mikor Tiszát a véderő-vita alatt az ellenzék nagyon szorongotta, körülnézett, hogy a sajtóban újabb támogató orgánumot találjon. Ajánlottak neki egy szerkesztő-laptulajdonost, mondván, hogy adjon neki mandátumot s az ember övé lesz. Tisza megvetően vállat vont. — Köszönöm. Én egy tülköt keresek, s ti mindjárt az egész ökröt nekem akarjátok adni. Scanned by CamScanner
