Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
89 bár ne is hallottam volna . . . Azt beszélik, hogy jobb is volt meghalnom, mert a feleségem úgyis mást szeretett, azért járt olyan gyakran a városba az anyjához . . . Persze, most már értem, nekem meg kellett halnom a pénz, meg a csábitó miatt. Laci visszatért azzal a hírrel, hogy holnap d. e. 10 órakor lesz a temetés. Tehát holnap eltemetnek . . . Eltemetnek? . . . hisz én meg sem haltam. Hát nem látjátok, ti vakok, hogy csak az idegszálaim nem működnek? Laci, hisz te orvos-növendék vagy, nézz rám! Testem hideg, de ez a hidegség nem a halál fagya, arcom halovány, de ez a haloványság még nem a halál lárvája . . . Nézd, nem vagyok én halott egészen, bár minden jel arra mutat. Tagjaim nem merevek, szivem még ver, ha tán füled nem hallja is hangját . . . Tarts orrom elé tükröt, s látni fogod rajta az élet- lehellet párázatát ... Ne hagyj eltemetni . . . elevenen! Hiába! Mindhiába! Laci mereven bámul maga elé, szemében könnyek csillognak, sirat engem ... és nem sejti, hogy a lelkem ő hozzá beszél. Ott virraszt egész éjjel mellettem. Reggel van, az én édes jó Lacim alig pirosabb nálamnál ... a virrasztás, a bánat. Férfias tartása meggörnyedt, szemei beestek, közel van a kétségbeeséshez. Rám tekint, szemeiben annyi bánat, oly végtelen nagy szomorúság ül, hogy az én hallhatatlanul dobogó szivem is megrendül belé . . . Nem birja tovább, kitör belőle a fájdalom, reám borul, hogy kisírja magát ... De ah! a következő percben félig riadtan, félig örülve egyenesedik fel. Észre vett valamit. Valami olyat, amire eddig nem is gondolt. Igen! Lázas figyelemmel vizsgálja arcomat, tapogatja kezemet. Az érintésre felfedezte, hogy tagjaim nem merevek, hogy az a hidegség még nem a halált jelenti. Keblemre hajtja fejét, hogy szivem dobogását halgassa. Csalódottan emelkedik fel újra, de nem teljesen reményt vesztve. Tükröt hoz . . . Ugy-ugy édes, egyetlen barátom! A párázat, bár úgyszólván alig látható, az ő szemét ki nem kerüli. Oh Istenem, tehát mégsem kell elevenen a sírba jutnom! III. Laci a fölfedezés után elrohant. Hogy hova ment, csak később tudtam meg. Egy óra múlva az orvossal tért vissza. Hallom, hogy beszélgetnek a szomszéd szobában. Laci meggyőződéssel állítja, hogy nem lehetek halott, az orvos azonban kineveti, kigunyolja . . . No persze, már beleszagolt az orvosi tudományba, most már azt hiszi, hogy ért is hozzá! Hát hiába lenne ő 25 éves orvos, hiába vizsgált volna meg 5000 halottat? . . . Képzelődés, agyrém ... A halott halott, azt már nem támasztja fel semmiféle orvosnövendék, de még a legelső professzor sem . , . Amely hullát ő egyszer megvizsgált és halottnak nyilvánított, meg nem mozdul az többet addig, amig Scanned by CamScanner
