Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
az angyali harsonát meg nem hallja. Az volna szép, komédiát csinálni . . . Nem hagyja eltemettetni . . . ő pedig egyszerűen elrendeli az eltemettetést . . • Az kellene még, hogy valaki őrült agyrémekért az ő hivatalos működésébe beleavatkozzék! . . . A bosszús orvos ezzel elhagyta a házat. Lecsüggesztett fejjel jött be Laci a halottas szobába, mint akinek minden reménye elveszett. De mikor újra megvizsgált, a megingathatlan meggyőződés rögződött arcára. Majd felvillant tekintete és suttogott, hogy megment, ha akármi történik is. S aztán újra elment. Rövid félóra múlva visszatért, s arcáról az aggodalom eltűnt, sőt a bánat is alig látszott rajta. 7 óra felé újra megindultak a részvétlátogatások. A csendőrőrmester is eljött. De nini, mintha nem puszta udvariasságot teljesítene, körülnéz, kérdezősködik, s mikor megtudja, hogy a házbeliek egész éjjel egy hangot sem hallottak a szoba felől, csak a fejét csóválja. Pedig itt zajnak kellett lennie, ezt mondogatja Lacinak, mert — úgymond — a vasszekrény nyitva van, azt valaki felfeszitette, az pedig zaj nélkül nem történhetett. Kétségtelen, hogy a postán rablók jártak, mert ime a pénztár üres, a vasláda, amelyben a pénz szokott állni, fel van törve, a pénz pedig eltűnt belőle. Pedig tegnap még 20 ezer korona volt benne. No ugy-e, hisz a tekintetes asszony is bizonyítja. A tekintetes ur ép azért aludt abban a szobában. Másként nem lehet, mint hogy a rabló láttára ijedtében a postamester ur szörnyet halt. Mert hogy meg nem gyilkolták, az bizonyos. Az orvos agygutát állapított meg, egyébként semmi jel az erőszakra. Csak legalább egy csöpp vér volna valamerre! A rablót könnyű lesz megtalálni, de mégis hátha gyilkosságról is lehet szó? Ki akkor a gyilkos? A rabló nyomát már is megtalálta. íme! A szomszédok azt vallják, hogy amikor tegnap reggel a jajveszékelésre átszaladtak, a konyhaajtón jöttek be, a pósta-szoba külső ajtaján pedig a vasrudat belakatolva látták. Tehát a rabló csak két ajtón át jöhetett be, ezek pedig a konyhába és a szomszéd szobába vezetnek... A rablás eszerint a házbeliek tudtával történt. Nézzük tehát ... a rabló vagy erre, vagy emerre ment. Hohó, mi ez? Egy vércsepp! Hát mégis gyilkosság volna?! . . . Tehát rablógyilkosság . . . Három személy aludt a házban, a kocsis, a cseléd-leány és a tekintetes asszony ... Ki tehát a gyilkos? . . . Keressük csak . . . Erre mentek ki, ez a vércsepp a jel . . . Igen, itt a szoba, ez a konyha ... a konyhán keresztül az udvarra ... Itt van a virágos kert ... De mi az ott? Egy tű! Ah, véres horgoló tű! A gyilkos szerszám. Most már világos: e tűvel szúrták agyon. Csakugyan! Tessék, itt, ahol legsűrűbb a haj, érezhető egy kis csomó ... ez az a pár csepp vér, a mi a tű nyomán kiszivárgott. A haj elfödi, de most már semmi kétség, hogy miként történt a gyilkosság. Scanned by CamScanner — 90 —
