Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
Ох гг emzdáö-ziciÁcz.^ Czftia : Czfo-sa Jl-cJg- s . Vissza! Megálljotok! Van-e istenetek, Hogy a honszerelmet nem is ismeritek! Hogy megtagadjátok az édes anyátok!, Mikor legnagyobb szüksége van rátok! Mikor annyi kínnal patakzik a vére: Balzsam helyett mérget öntötök sebére . . . Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, Aki a hazáját hűtlen megtagadja! Nem rezzentek-e meg erdőn, mezőn, rónán? Magyarvér piroslik a nyíló vadrózsán. Hömpölyögve zúgó Tisza, Duna habja: Századok könyének síró foglalatja. Minden kicsi csöppjét az elődök sírták: Ne rugdossátok meg apáitok sírját! A hazáért éltek, a hazáért haltak: Meggy alázott sírban, jaj, mit álmodhatnak! Jogot követeltek? Ott a magyar zászló! Ezeréves jogot szerteszét sugárzó. Arany szabadságnak drága, szent levele, Örök igéivel isten irta tele. Ne tartsátok selymét csak lobogó rongynak: Lengő foszlányain csillagok ragyognak, Bűvölő csillagok . . . Álljatok alája! Minek annak a jog, kinek nincs hazája! *) *) Megjelent a Budapesti Hírlapban. Pósa e költeményét annak a gyalázatos tettnek a hatása alatt irta, midőn a nemzetközi szociáldemokraták a nemzeti lobogót darabokra tépve, sárba tiporták. — 76 — Scanned by CamScanner
