Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)

Szépirodalmi rész

94

Valóságos, de mindenesetre természetes biborszinben ragyogó arca, éles szürkészöld szemeivel, férfias elhatározottság és könyörtelen keménység jellegét viselte magán.

Midőn beszélt, két sor rettenetes széles hosszú és fenyegető fogat mutatott, melyek mintegy bizonyítani látszának, hogy e delnő minden sértést, sőt tekintélyének legkisebb kétségbevonását rögtön és szigorúan megtorolni képes.

E vonalhajóval (mint az angolok az ily fajta hölgyeket nevezik) át- ellenben egy szerény tartásu fiatal hölgy ült, talán még nem is egészen 18 éves, a legegyszerüb halaványkék barége-ruhában, szép szőke haja fölött fekete tollas, fekete szalmakalappal.

Ez egyetlen ékszerül egy öntött piros keresztecskét viselt, rövid korall- zsinóron.

Ez ifjú leánykának feltűnően szép, kifejezésteljes arca, s a világon a legszelídebb szemei voltak.

Nagyon félni látszott óriási társnőjétől, mert szorgosan kikerülte annak tekintetét, s mindannyiszor összerezzent, valahányszor annak átható szemei reá pillantottak.

Az óriás nő lady Hanton volt, egy érdemteljes öreg gyalogsági tábornok neje, az ifjú leány pedig Clary Matild, a Hanton-pár két gyermekének, egy nyolc éves fiúnak és egy hat éves leánynak nevelőnője.

E két gyermeken kivül lady Kantonnak volt még egy felnőtt leánya első házasságából, Dibdins Doris kisasszony, a ki a legalaposabb reményt nyújtotta, hogy egykor méltó hasonmása lesz óriási anyjának.

— Nos? — kérdé a tábornokné az ifjú lányt éles hangon, — elhatározta magát, fog felelni?

Miss Clary, a ki eddigelé mintegy összeroskadva ült az ülésben, fölegyenesedett.

— Valóban nem felelhetek önnek, asszonyom; már nyilvánitám véleményemet.-- Tehát még mindig tagadja? Mily szemtelen! soha sem tartottam önről valami sokat, hanerfl azt még sem hittem, hogy ilyen mélyen megromlott és elvetemült szép kisasszony, ezzel a hideglelős ábrázattal.

— Asszonyom! — riadt fel a lányka, mi közben égő pirosság futá át arcát, — hagyjon fel sértegetéseivel, melyeket nem érdemeltem.

— Fog hallgatni? pujkaképü!

— A pujka kocsijában vagyok, asszonyom. S mondom önnek, hogy egy percig sem maradok társáságában, ha merészkedik sértegető és alávaló szavait ismételni, melyekre soha a legkisebb okot nem adtam.

— Nem adott okot? Na ez már aztán az elvetemültség netovábbja.

— Kocsis megálljon 1 — kiáltott Clary kisasszony!

Scanned by CamScanner