Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 90 — kár, »tudjuk, hogy mennyit foglal magában, — a mindennapi 28 dollárt.« — »Oh nem,« viszonzá az idegen, erszényét erősebben rázván mint közönségesen. A huszonnyolc dollár után több bankjegy és egy különösen begöngyölt papír hullt az asztalra. »Mi ez?« kiálták a pénztárnokok. — »Ez betett pénzem,« feleli nyugodtan a játékos és elkezdő olvasni a papírokat. — »Tréfál ön?« kiáltá a bankár; ez csalás; ön mindennap csak 28 dollárt hozott. »Csalás?« kérdé homlokát ráncba szedve az ismeretlen. »Bebizonyíthatja Ön nekem, hogy ez csalás? Nem tettem-e ez erszényt, úgy a mint van egy kártyára? Nem fogadta-e ön el, a nélkül, hogy megvizsgálta volna?« — »Igen, mind ez igaz, tökéletesen igaz;« kiálták a nézők, kik mindig hajlandók, a bank ellen pártot fogni; »ő betett, nyert és önök kötelessége, őt kifizetni.« — »Mennyi van az erszényben? Számítsa csak össze!« mondá egyik bankár, miután társával nehány szót váltott- »Mindenek előtt 28 dollár készpénzben,« váiaszolá a játékos, »azután nyolcszáz dollár bankjegyekben, és végre . . .« — »Mi még?« — Egy Dollsmith és Penwhen házára szóló váltó, mely ép oly biztos mint arany és mely 3000 4 dollárt képvisel.« — »Bolond ön?« kiáltá dühösen felpattanván a bankár; »ez majdnem négyezer dollárt tenne, ezt nem tartozunk megfizetni.« — Nem tartozik? felel az idegen; »hát el nem fogadta volna, ha vesztettem volna?« — »Óh, bizonyosan,« szóltak közbe a nézők; >a bank elfogad mindent, a mit csak kézhez kaphat; azért meg kell fizetni és pedig azonnal.« — De, uraim,« — kezdé a bankár, kissé meghökkenve, szelíd hangon, hogy lecsillapítsa a keletkező vihart, »gondolják csak meg, hogy az utolsó hétben ezen ur minden este . . .« — »Minden este vesztett,« kiáltá egy játszó, »én magam láttam ezt, és ő sohasem tett ellenvetést.« — »De mindig csak 28 dollárt.« — »Ez mindegy, ő fizetett volna, ha ugyanannyi ezreket vesztett volna.« — »Engedjen szóhoz jutnom,« váiaszolá halvány arccal és fénylő szemmel a bankár; »ha erszényét kiürité, mindig a 28 dollárt ejté ki, mig a bankjegyegyeket visszatartá.« — »Bizonyítsa ezt be,« felelt megvető arckifejezéssel az idegen. — »Miért nem vizsgálta meg ön maga az erszényt?« szóla egyik néző. — »Ha vesztett volna, mégis csak a nyomo- * rult 28 dollárt adta volna ide.« »Meglehet, de ön ez állítását be nem bizonyíthatja;« rftondák nevetve a nézők, »és most fizetnie kell.« — »Nem,« kiáltá a bankár, öklével ráütve az asztalra; »én nem fogok fizetni; ez gaz- * ság, melynek áldozatául engem választottak; de én nem leszek oly ostoba, hogy fizessek.« — »Ah, ah!« mondá egy óriás amerikai, és az asztalhoz lépett; »én most épen vesztettem száz dollárt és te elfogadtad; ha nem fizeted meg azt, a mit vesztesz, add vissza pénzemet.« — »Nekem is! nekem is!« hangoztatták többen egyszerre. A bankár úgy látszott, nem akar tágítani e zsivajnak, de egyik társa, ki egy közellevő asztalnál ült, most közbelépett, és miután nehány szót súgott fülébe, engedett és fizetett is. E Scanned by CamScanner
