Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)

Szépirodalmi rész

89

bankár nyugodt hangon, »ha ön nem játszhatik többé akkor legyen oly szives és menjen kicsit félre.« — »Megloptak, méltatlanul, gazul megloptak.« - Ne nézzen úgy reám, mintha én loptam volna Önt meg, szól a rondakalapos ember. — »Én úgy nézek, a mint akarok, a mint ép tetszik,« felel a szerencsétlen aranyásó. »Ki pillantásomat ki nem állhatja, az távozzék.« — Egy kis helyet, kiált a ronda-kalapos óriás mennydörgő hangon, és vállon fogván a fiatal embert, visszataszítja őt. — »Vigyázz, vigyázz, kiált egyszerre több hang. E pillanatban a haragtól és kétségbeeséstől elvakitott fiatal ember kirántja pisztolyát és arra szegzi, ki őt oly durván visszataszította. — Néhány néző ugyanazon percben karon fogta és a pisztoly golyója, irányát eltévesztve, egy csillárt zúz össze. »Köszönöm!« szól nyugodtan az, ki ily módon kikerülte a halált, és mintha semmi sem történt volna, ruhájából kivon egy arannyal telt erszényt és azt egy kártyára teszi. Nehány izmos irlandi az alatt dühös ellenét kivezeti a teremből. A játék egy pillanatra félbeszakadt ugyan; de nem sokára azután újra elkezdődött. Szépen, nyugodtan folyt mindaddig, mig egy uj jelenet nem voná magára a jelenlevők figyelmét és a közönséget fölhívta, hogy egy sajátságos eset fölött határozzon.

Nyolc nap óta minden este egy komoly kinézésű s választékosán öltözött ember mindig ugyanazon órában ugyanazon asztalnál ült. Legelső napon, miután nehány percig a játékra figyelt, kis zsákot vont ki mellénye zsebéből és azt egy kártyára tévé. Azon nap nyertes volt, kiürité zsákját és huszonnyolc dollár esett ki belőle. A bankár rögtön kifizetett neki ugyanannyi pénzt és az ismeretlen szó nélkül távozott, a nélkül, hogy szerencséjét másodszor is megkísértette volna. Másnap szintén megjelent, de veszteségben lévén, egykedvűen kiürité erszényét, melyből ismét huszonnyolc dollár hullott az aztalra, azután távozott. Négyszer jelent meg igy pontosan ugyanazon percben és mindig vesztett, mindig ugyanazon összeget fizetett és ugyanazon egykedvűséggel távozott.

A hetedik napon megjötte már oly bizonyos volt, hogy a bankár már előre mondta: »Most nyolc az óra; emberünk most el fogja nekünk hozni 28 dollárunkat.« És valóban az idegen nehány perc múlva meg is jelent, vesztett és csendes léptekkel elhagyá a termet. Nyolcadik napon, egy perccel nyolc óra után, a pénztárnokok egyike, nevetve fordult társához s azt mondá: »Emberünk nem jön; nagyon is keményen bántunk vele. Kétségkívül elvesztette bátorságát. »Hallgass,« mormogá a másik, karján megfogva őt. Háta mögött állott a sajátságos egyén. Nem figyelvén a mormogásra, mely belépténél támadott, oda lépett az asztalhoz és egyik kártyára tévé kis vászonyból készült erszényét. Ez alkalommal a kártya, melyet választott, nyert, mire alig észrevehető mosoly játszadozott ajkai körül. Nyugodt kézzel fogott hozzá erszénye fölnyitásához. »Jól van már, jól van,« mondá a banScanned by CamScanner