Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
83 egész udvar kedvesnek, szeretetreméltónak tartott, mosolyát, melyet mindenki oly kellemesnek talált, Guiseppa egészen ellenkezőnek találta, s mennél gyengédebb volt a császár, annál nagyobb lett idegensége iránta, mely szivében aztán mindig nagyobb gyökeret vert. Azonban elég eszélyes volt szive valódi érzelmeit eltitkolni. Hiúsága azt súgta neki, hogy a császárnak, ki őt fénynyel, dicsőséggel elhalmozta, hálával tartozik. Minden lelki erejét elővette, hogy idegenségét elnyomja, s a császár iránt oly érzelmet színlelt, miről szive mit sem tudott. — Nagy kín pedig egy női szívre nézve, midőn a férfi iránt, kit nem szeret, szerelmet kell tanúsítania. A császár, ki azt hitte, hogy őszintén szerettetik, határtalan kegyének ujabb-ujabb jeleivel halmozá el őt, drágábbnál drágább ékszerek, pompás öltözékek, gazdag pipere-cikkek egész nagy választékát birá. Egy esive szokottnál korábban látogatá meg a császár a művésznőt és sírva találta azt. — Kegyed sir Guiseppa? — kérdé a császár mélyen megilletődve. Szabad-e leghívebb barátjának tudni e drága könyek hullásának okát? — Sire, mond Grassini hirtelen összeszedve magát, az előbb Genlis assszony könyvében de la Valliére kisasszony életirását olvastam. Mit tart felséged Lajos felől, ki örökös szerelmi esküi dacára ez angyalt elhagyta, hogy a Montespan karjai közé siessen.-- Lajos nem volt érdemes ily szerelemre. Oly önző, mint ő volt, egyedül önmagát szeretheti. — S de la Valliére Luiza? — Ö koronájának koronája volt. — S mégis egész világtól elhagyatva zárda falai közt halt meg. — Kegyed jövőjéről Guiseppa gondoskodni fogok. Mig él, boldogsága legfőbb gondom lesz. Íme drága barátném egy gyűrű, melyet egykor a császárnő ajándékozott nekem. E gyűrű legyen bizonysága eskümnek, hogy kegyed kivánatai az enyémek. Megcsókolta a művésznő homlokát s átadta a gyűrűt. Nehány nappal később hangverseny rendeztetett az udvarnál. Ez este megismerkedett Grassini Rode Péter hegedűművészszel, ki műutazásából hazaérkezvén, ismét megjelent a Tuillerákban. Rode ügyes, elragadó játéka által a császár s császárné tetszését egészen megnyerte s különösen Grassinira annyira hatott, miszerint ez, megfeledkezve magáról, elragadtatva a művészi lelkesedéstől, hangverseny után a művész nyakát átkarolta s így kiáltott fel: — Az ön hegedűje első énekesnő a világon! Rode eleinte zavarba jött, majd így szólott: — Kisasszony, mióta kegyedet hallottam énekelni, tudom csak mi a művészet! 4* Scanned by CamScanner
