Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)

Szépirodalmi rész

82

latkozott felőle s óhajtja mielőbb Parisban látni. Adja elő továbbá neki, hogy Parisban semmiben sem fog hiányt szenvedni. Tegyen úgy Đuroc, mintha valamely színház impressariója volna, beszélje rá, hogy itteni szerződését mondja fel, hogy Páris neki több, fényesebb előnyöket fog nyújtani, mint Milano, vagy a föld bármelyik városa; Ígérje meg neki mindazt, a mit kiván s ha lehet, még ma kössön vele szerződést.

— S mennyi időre?

— Öt, tiz, húsz évre ... a mennyire ő akar.

— Azonnal megyek hozzá.

— De mindenekelőtt az ékszert . . . 30,000 frankért!

— Sietek ...

— Jól van Duroc, jól van, mond a császár a tábornok vállait megveregetve, ki azonnal távozott.

Két órával később Duroc tábornok a császár nevében harmincezer frank értékű ékszert nyújtott át signora Grassini-nek. Egy órával később pedig szerződésre lépett a művésznővel, mely szerint az, mint udvari énekesnő húszezer frank havi fizetéssel előlegesen három évre lekötötte magát.

Midőn Duroc a Grassini által aláirott szerződést a császárnak átnyújtotta, az kezeit vígan dörzsölve mondá:

— Duroc, ön megbízatásában jól járt el.

Tiz nap múlva Grassini Párisba indult. Elutazása előtti estén a császár Duroc által útiköltségre húszezer frankot küldött neki, hízelgő levélke kíséretében.

Junius 10-én Napoleon elhagyta Milánót.

Ili.

Grassini Guiseppa a »Cantereine« utcában egy, a császár által számára bérlett s pazar fénynyel berendezett palotában lakott.

A szép énekesnő, ki leginkább a Tuilerákban énekelt, a színházban csak ritkábban, egész Páris által tenyerei! hordoztatott. Szépsége, éneke, mindenkit elbájolt, elragadott. A hírlapok egekig magasztalták; hogyne, hiszen a közönség kedvence, az udvar bálványa s a császár kedvese volt.

Este rendesen alacsony termetű, kék ruhás férfi, fején háromszögű kalappal, lopózott ki a Tuiierák palotájából egy oldalépület kis ajtaján; hasonlóan öltözött meghittje kíséretében bérkocsiba ült, mely velők a Cantereine utcában állott meg. Egyik Napoleon császár, másik Duroc tábornagy volt.

Grassini Guiseppa minden fény, pompa, dicsőség dacára is boldogtalan volt. Órákig ült sardanapáli fénynyel bútorozott szobájában szomorúan, sírva. Napóleon, a dicsőség fia, a franciák császára, kitől az egész világ félt és rettegett, neki nem tetszett. Magaviseletét, társalgását, melyet az