Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)

Szépirodalmi rész

81

Midőn az énekesnő dalát elvégezte, Napóleon volt az első, a ki tapsolt. Erre az udvaroncok s azok példájára az egész ház zajos tapsviharban tört ki.

Grassini Guiseppa, ki a császárt olyannyira elbájolta szépségével, szegény földmives szüléktől vette származását. Atyja őt, minthogy már gyermekkorában nagy kedvet és hajlamot mutatott az énekléshez, mint serdülő lánykát Milanóba vitte egy gazdag rokonához. Belgiojoso tábornok, a művészet nagy pártolója, a leánykát gondviselése alá vette, a legelső művészek által taníttatta s tehetségeit kimúveltette. Guiseppa 1798-ban lépett fel először nyilvánosan Velenczében, később Nápolyba ment, mint első énekesnő, majd Milanóba kapott fényes meghívást. A természet kedves hangja mellett ritka szépséggel áldotta meg s most élte legszebb korában, 18-dik évében Európa legjelesebb szépségeinek egyike volt.

Grassini ismét kilépett, Zingarelli dalművéből énekelt. Napolen — mit különben soha sem szokott tenni — Eliza hercegnő lorgnette-jét vette át, hogy a művésznőt jobban láthassa.

— Valóban csinos — mond Eliza a császárnak.

— Igen — viszonzá a császár, szokott higgadtságával s visszaadta a távcsőt.

Hangverseny után táncvigalom kezdődött. Napoleon csak éjfél tájban hagyta el a színházat

II.

Másnap reggel Napoleon kedvencét, Duroc tábornagyot hivatta.

— Volt ön tegnap este a színházban?

— Igen, síre.

— Eh bien, hogyan tetszett önnek Grassini?

— Sire, rendkívül. Óhajtanám, hogy operánk Párisban ily tehetséggel bírna.

— Igaza van Duroc ... Az útból hazatérő apák vinni szoktak valamit jó gyermekeiknek. A mi jó Páris városunk ugyancsak megörülne, ha ily bájos csalogányt vinnénk neki.

— Dalműveink uj emelkedést nyernének általa.

— Én is azt hiszem . . . Számoltasson ki magának tábornagy ur tízezer frankot, ez összegen vegyen egy nyakéket s még ma adja át Grassini-nek, a császár nevében.

— Nyakéket tízezer frankért?

— Csekélynek találja ez ajándékot? Jó, vegyen hát húszezer frankért. A művészetet meg kell jutalmazni; nemde Duroc?

— Felséged mindig lelkes pártfogója volt a művészetnek.

— De még ma kezében kell lennie az ékszernek. Duroc, ön maga vigye el azt. Mondja meg a művésznőnek, hogy a császár kedvezőleg nyi- 6 Scanned by CamScanner