Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
76 — Lefekhetik ő is — folytatá a lady — sir Richardra ne várjatok, ő átmehetett a gázlón s most rég Chesterben van. — S ha meg is áradt a folyam — szólt a szobaleány - nem baj az, mert kerülhet a kőhidra, mely atyám háza mögött van. — A hidra mondád? — kérdé a lady csodálkozva — hát van itt hid is? — Igen, a régi prépostság mögött, nem is nagy kerülés és urunk jói ösmeri. — És Marston nem is emlité, mindig csak a gázlóról szólt; nem jött-e vissza? — Nem asszonyom, azt mondá, ha nem találja urunkat, az »arany kürt«-ben fogja az éjt tölteni. — Ezt nem engedtem meg neki — mondá a lady kelletlenül s elbo- csátá a komornát. Egyedül maradva, karszékét a tűzhöz vonta, hátradőlt benne és hajfürtjeit kezdte feloldani, amellett pedig el-elgondolkozott s eszébe jutott férje, ki bár sokkal idősb nála, mégis oly barátságosan nézte el apró gyön- géit és helytelenségeit. — Aztán elképzelte magának, mint fogja mindazt visszafizetni, ha haját a dér megcsapta s a szép magas alak az évek súlya alatt meggörbült s most feltűntek lelke előtt azok a kicsiny gyermekek, kik az eddig oly csöndes házban idővel játszani, zajongani fognak. — És lassankint rosszul esett neki, hogy távol van a kedvestől s egyedül kell egy elhagyatott szobában lennie. — A délutáni félelmek visszatértek. — A tűz parázsig égett, a szoba besötétült s jéghidegség futotta át tagjait. — Hajkeféje lecsúszott térdéről s a földre esett tompa zajjal. Ijedten utána nyúlt s midőn fölemelkedett, előrecsüggő hajának fátyla alatt egy csontos kezet pillantott meg, mely a leghátsó ablaknál a függönyt ketté választá s nyomban utána halvány, borzasztó arc tűnt elő. — A legközelebbi percben azonban összeesett a függöny s a látomány elfoszlott. De ő látta, látta és megismerte. — Nehány óra előtt ugyané tekintet boszu- és gyülöletterhesen pihent rajta, s most megérté, mit jelentsen e pillantás. — S mégsem ugrott fel, mégsem kiáltott segélyért Litereiben • vadul zajgott és forrt a vér, s ő mégis csendesen maradt. — Reszketett a gondolatnál is, hogy férje veszélyben forog s midőn a vész őt fenyegeté, bátor és szilárd maradt. Jéghideg kezei hajával játszadoztak, szeme az el-elalvó parazson pihent, s a belső forradalmat nem árulta el külső jel, pedig jól tudott és értett mindent. Marston vele volt a szobában. — Eltávozása csak csel volt, hogy merénylete föl ne födöztessék. — A sötétben visszasompolygott s most elbújt itten, hogy őt megölje. — Hatalmában volt e férfinak. — Egyedül vele egy elzárkózott szobában. — Innen ki nem menekülhetett, mert ha Scanned by CamScanner
