Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
70 merülésig ingerli az áldozatot. A bika most már egykedvűen, hab és vértől tajtékzottan, félrelógó nyelvvel, bambán tekint a piros posztóra. Véres nyelvét a homokba törli, lehajol s az espada e pillanatban elvégzi mesteri munkáját, a jól kiszámított kegyelem döfést. A közönség tombol megelégedésében s kalapját lobogtatva kiált s gratulál a porond közepén álló hires toreadorjának. Mig az espada összefont karokkal bámultatja, ordittatja magát a középen, ostorcsattogatás, csör- gős szerszámok, zűrzavaros zsongásai között rohan be egy különös fogat. Három ló gyeplőjük tövében fényes, nagy kölönc, melyre ráakasztják az összekötött lábú bikát, ugyanily fogatra a lovat s élettelen testüket a homokba körülcsusztatva diadallal szálitják ki az elvérzet hősöket. A vért behintik, a felkavart homokot simára söprik s kezdődik az uj bikajáték. Nyolc ló és hat bika pusztult el szemünk előtt alig másfél óra alatt. Az állatok fokonkint vadabbak, a küzdés tehát ezszerint mindinkább szenvedélyesebb, veszedelmesebb és — utálatosabb. Hangos nevetés rázza fel az arénát, mihor a bika összerázkódik s hátából messze fel, egész a karzatig repül ki a cifra papirosba csavart acélhorog. Csufolodás, erőszakosság hallatszik akkor midőn a lábait a szegény ló alig emeli. Megesik az is, hogy az espadát elhagyja a torrosok Madonnája és háromszori próbálgatásra sem képes ledöfni a bikát. Negyedszerre kis markolatnyi tört szabad használni. Ha az utolsó, a negyedik szúrásnál sem sikerül, úgy kérlelhetetlenül ki van tűzve fejére a megvetés és az arénáról legalább egy esztendőre megtiltják a fellépését. Akkor élőn kivezetik a bikát s a kulliszák mögött lelövik. Ilyen eset ritkaság, mert a torrosok mindnyájan csodásán ügyes, kitanult legények. Hét óra felé járt már az idő, hogy hazaértünk hotelunkba, hol csak azok az egypáran ették jóétvággyal estebédjüket, kik nem voltak kiváncsiak a — bikaviadalra! A többiek undorodtak a hústól. És undorodom és megvetem lelkem mélyéből most is ezt a minden jóizlés és szív nélküli mulatságot. Oly boldog voltam, mikor az aréna vértől gőzölgő homokjáról kimenve, a friss levegőre jutottam és egy hálaadó sóhajt küldtem az én édes hazám felé, hol nem ismerik, nem kívánják ezt a csufságos szórakozást. S most mindennek vége. Hallom az ácsok munkáját, látom a lázas törekvést, hogy mihamarább kész legyen az óriási fa-szinház, az aréna, hogy méltón befogadhassa a rettentő hirü Poully Fillst. Istenem, Istenem hát minek nekünk az a spanyol bika élethalálra menő harcijátéka. Ott van a Hortobágy délibábos rónasága, gyepén a tűzScanned by CamScanner
