Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
68 bojtos selyem hacuka, nem más mint egy rendkívüli ügyes és éles látású — sintér. Nyilatkozatom őszinteségét nagyban elősegiti az a kedvező körülmény, hogy Spanyolország tőlünk nagyon messze van; köztük talán én is beállnék egy lelkes tapsolónak, mert végre is — kedves az életem! Borzasztó elgondolni is, hogy most, a huszadik században, a kifejlődött jó Ízlés és érzés, a humanitás és állatvédelem korszakában, akad egy magát műveltnek tartó nemzet, ki vasárnapról—vasárnapra legkielégitőbb élvezetét a — bikaviadalok nézésében találja meg. A »Corrida de la Torros« egyszerűen utálatos, feháboritó játék, az ügyes ember s a tehetetlen állat között. Elmentünk, mert a kíváncsiság, az újság ingere behálózta akaratunkat és elnémította finomabb lelkületűnket. Különben is mem ismertük a reánk várakozó jó mulatságot. Amfiteátrumhoz hasonló aréna van Madridban, melybe négyezer ember fér, kik az árnyékos oldalon kétszer annyit fizetnek, mint a napos részen. Mi az első sorban, a legdrágább helyen kaptunk már csak jegyet, de a legdrágább nem a legkényelmesebb. Tele voltunk félelemmel; (pardon csak a gyengébb nemről beszélek, a még gyengébbek otthon maradtak) mert a másfélméteres deszkafal mögött ugyan csak rúgta a megbőszült állat a porondnak homokját. A spanyol rendkívül fegyelmezetlen zajos népnek mutatta be magát, az utcán, mint a mulatóhelyeken. Gyönyörködik a rikkancsok orditásaiban és látva rajtunk, hogy mily kellemetlen hallgatni a narancslé és más hüsitőt kínáló suhanc, örökös lehetetlen variacióju énekléseit, csak nevettek és együtt lármáztak és hancuroztak tovább a játék megkezdéséig. A szűk s alig egy deszkaszélesnyi ülőhelyekre bőrvánkosokat kínálhatnak az arra kirendelt szolgák. Itt tanulmányozni lehetett ismét azt a rendkívüli mozgékonyságot, kéz és szem ügyességet, melyet ez emberek produkálnak néha. Tiz méter távolságból dobja bőrvánkosait a helyre, hova uj vendég érkezett. A pénzt, 20 centimost csak a torros után szedi be; pontosan gyorsan, felismerve vevőit. Biztosak lehetünk abban, hogy ezekből egysem szökhetik el, fizetés nélkül. De csendesül egy pillanatra a nézőtér. Megszólalnak a kürtösök és bevonul a diszhad. Nehézkes lépésekkel, vasbéléssel lévén a kosztümjük, nagy csizmákban ülik meg lovaikat a picadorok. Utánuk méltóságteljesen 12 operetbeli alak következik (azt hiszem üres óráikban tán mészáros legények) ezek a banderillerok (vállkendősök) csillogós-villogós dolmányban, fejükön a szögletes, ismeretes bojtos »Torros« kalap, vállukon pedig a kirivószinü kis köpeny. Az illusztris társaságot teljessé teszi pár felpántlikázott, hármasba fogott, csörgős szerszámú paripa. Scanned by
