Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
66 jfilmailaq éjszakáig . . . Jtfikor az éjnek barna szárnya Végiglegyinti ablakunk. — €s színtelen fakó homályba Merül el a mi kis lakunk, Selyempilláját szép szemednek Jiz éj tündére jog ja le S mig tarka álmot fest elédbe: €n a fekete néma éjbe Milomtalanul bámulok bele . . . Mi gond ekéje éjjelente Keményen szántja homlokom . . . Cs egyre több lesz a barázda, Mimit a homlokomra von! Ki tudja: meddig? s mi mélyen? Bont még vasával uj meg uj nyomot! dfísz vége nincs az éjszakának, Mi futó percek is megállnak, Jtfihelyt a gond a munkához fogott. Kjdeg verejték gyöngye mossa fehérre lázas arcomat, Mi gyárnál örli milliónyi Jövőbe szálló gondolat . . . jYíi lesz? ... írj lesz? . . . Riadva kérdem S ökölbe szőrül mind a két kezem Vad indulatnak árja vesz meg, Szivem izzó haragba’ reszket S karom dühvei ütésre eme/en}! . . . Sgy hang se rezzen a sötétben, djaragom elnyeli az éj? Visszhangja lázadó szivemnek Sgy ávra zugolyból se kél . . . Miz éjszaka gunnyaszt fölöttem, jYiint százados sas, fent a szirtfokon — jfehéz, nagy szárnya meg se robber}, Csak ül. . csak ül. . a siri csendber} . . S hajnalról én hiába álmodom . . . jjingha Jéla. Scanned by CamScanner
