Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Általános rész
32 Jövendőmondó. de seregiette most is kedves népein, Hogy a jövő-évrőLa fátyolt letépjem; Vigyázz hát atyafi! jól megértsd igémet, Ha mind be nem vág is — mi ugyan meglehet — De hogy jó szándékkal, javadra beszélek, Olyan igaz, mint hogy bennem van a lélek. Mivel télre esik az évnek eleje: Hideg lesz, majd lefagy az ember két keze. De kinek bundája, jó csizmái vannak, Nem nyílik panaszra soha szája annak. Befütött szobában lakik a boldogság, Kivált, ha tor esik benne néha napság. Lehet, lesz is benne, csak azt ne feledd el, Hogy kövérre neveld disznód tengerivel. Családod, barátod, sógorod és komád, Veled együtt költik a vidám lakomát, El-elbeszélgetnek hosszú téli este, Jó pohár bor mellé, vig dalt megeresztve. Farsangtáján, hogyha sokan házasodnak, Vége-hossza nem lesz vig lakodalmaknak. Ha lovad s marhádat szénával jól tartod, S azt, a mi jár néki, bőven méri markod, Kefét és vakarót nem kíméled tőle, Egyetlen darab se vész el belőle. — Kemény, fagyos úttal, szányon, mikor lehet, Télen át a trágyát, egy szálig kivigyed. Tavaszi vetésnek úgy lesz kedves ágya, Ha, a hólevével együtt, jól átjárja. Scanned by CamScanner
