Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Általános rész
33 De ha ordítását hallod a szamárnak, Szél és eső lészen; garmadán takard be, A tiszta szemet meg zsákba mérd izibe. Ha padlásra raktad gabnatennésedet, Keverőt szántottál, a mennyit csak lehet, Kitekinthetsz lassan, a szőlőbe olykor, Megtapogatni, puhul-e a bajor? Mert ha bajor puhul, kadarka meg kékül, Nem messze vagyunk már gyümölcsosztó ősztül. Kilencszázötben szeszélyes lesz az ősz, Sokat, a ki nagyon bízik benne, lefőz. — Verőfényes napra hideg alkonyat jő, Száraz, szeles héttel váltakozik eső. Sötét ködök járnak laposabb vidéken, Mitől sok embernek nyavalyája lészen. Mivel az idő lesz mindennek elegye, Abból a magáét mindenki kivegye. Jó és bő szüretet már csak néha-néha Láthattok, mert kiette a filokszéra. Tisztán bánj boroddal, s igyál — de mértékkel, Akkor reád nézve orvossággal ér fel. Mondja a szent irás; s azt is ott olvasod: Ha mértékkel iszod, úgy lesz vidám napod. Más őszi terményünk: tengeri, kolompár, Annyi lesz, a mennyi csűreinkben elfér. Dió, őszi-barack, alma és mandula, Annyi terem, mennyi most száz éve vala. Hát akkor mennyi volt? én meg nem mondhatom, Mivel: nem a multat, csak a jövőt tudom ... A jövőt is néha hahogy elhibázom, Óh ne okozzátok érte tudományom! Mert, a mint jósoltam, minden úgy meglészen, De az megeshetik, hogy más-más vidéken. Kezd a tél engedni március havában, Jön a tavasz, szántás folyhatik javában. Vándormadarak is hozzánk visszatérnek, Jelentik: hogy vége már a zordon télnek. Te is, fogj dologhoz! jókor láss el mindent, Áldását adja rá, arra kérd az Istent. Mert munkád gyümölcsét csakis úgy szedheted, Ha az ő áldása együtt leszen veled. — Szőlőt, korán messed, egy vagy csak két szemre, Kényes munka! gonddal kell végezni, nemde? Mert ha öregéből csak termésre vágod, Szőlőd pusztulását jósolja barátod . . . De dél felől lesz a szeleknek fuvása, Eső következik, mindenki meglássa . . . Mert a felhők délről, s igen alant járnak, Nagy bősége lészen esőnek és sárnak. Az eső szép búzát, de konkolyt is nevel, A jó gazda hamar ki fog rajt eszivel; Mert konkolyt és gyonwt idején kiszedet, Tisztán aratnia csakis akkor lehet. Ha tengerit rakatsz, nemsokára kikel, Megjelen az ürge, minden cseiédivel. De te is jelen légy! s hogy ki ne pusztítsa, Pusztítsa az ürgét, — öntés, hurok, csapda. Tavaszszal olts, ültess, gyümölcsfát eleget, Akkor unokád is — hálával emleget. Medárd napja után nagyobb lesz a meleg, Jelentve: hogy immár a nyár is közeleg. Meleg napsugártól szépen fejük minden . . . Szinte szemlátomást neveli az Isten. Junius elején kaszáld le a füvet, Még pedig csöpörgős időben, ha lehet. Mivel ború után következik derű. Füved jól megszárad, s szénád lesz nagyszerű. Ha tikkaszt a hőség, fülledt a levegő, Megesik: valami vészterhes felleg jő! Látod már villámát, mennydörgését hallod ... Magad, véle szemben, — semmiségnek vallód. Esdve kérd az Istent óvja meg a határt, Távol tartva tőle jeget, és mást, mi árt! Az ő hatalmában, kezében mindenünk . . . De elvárja, hogy mi — óvatosak legyünk. Akkor ér valamit az Úr adta eszed,. Mikor nemcsak megvan, de hasznát “s veszed, Ámbár tehát az Úr kezében mindened, Hogyha biztosítasz, azt okosan teszed, Mikor jól megérett, árpád, búzád zabod. Okosan cselekszel, ha hamar lecsapod. Szabad helyre gyüjtsed, soha házak közé, Mert tűz esetében, vájjon ki mentené? Ne legyen szérűdön, nem legyen de soha, Gyújtó, dohány, tapló, acél tűzkő, — koha! Mert kellő vigyázat, óvatosság hián, Nem óv meg tűzkártól, maga szent Flórián. Augusztus havában nagy hőségek járnak, ♦ * * Nagy időket értem, sokat tapasztaltam . . . Befejezésképen, halljad édes nyájam! Jegyezd meg magadnak, szeretett én népem! Jövőd, isten után, van saját kezedben — Légy csak takarékos, mértékletes, tiszta, Úgy bánatkönnyűid e föld soh’ sem issza. Serényen dolgozzál, serényen, de ésszel; Kereshet az ínség, — de soha sem ér el. Ne bántsd, a mi másé, még meg se kívánjad, S tisztességes hír-név marad fenn utánad, Szent hazádnak is van, van neki, vetése . . . Minden reménysége nálad van letéve! Azért, esztendőn át, bármily idő jár is, Fiad kezében legyen kalamáris! — Tanuljanak írni, számvetést, olvasást, Lássanak jó példát, jó nevelést folyvást, Ember lesz belőlük! — örömet okoznak, Nem pedig bánatot, öreg homlokodnak . . . Úgy áld meg az Isten, a jövőben, hidd meg... Ha megfelelsz szentül, e kötelességnek. Scanned by CamScanner
