Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Az év története
46 élő keresztények. Hatalmas összeget képviselnek a Péterfillérek, melyeket ez alkalommal gyűjtöttek a világ minden országában. A Rómában lakó püspökök és bibornokok egy arany tiarát, hármas pápai koronát ajánlottak fel ő szentségének. Mindezek látható jelei a katolikus keresztény hivek odaadó ragaszkodásának; drágábbak azonban azok a szívben lakó kincsek, a forró imák és kívánságok, melyeknek hangja összevegyül az oltár szent füstjével s felszáll az Egek urához, áldást kérve XIII. Leóra. Bittó István. Március 8-án halt meg nyolcvanegy éves korában. A régi politikai világ azon jelesei közé tartozott, akik mindenrendü helyzetükben azt mérlegelték első sorban, ami a hazára nézve üdvös, s ha hivatásuk teljesítése közben az ellenkezőt kívánták a viszonyok, a hatalmat is készek voltak kezükből kiadni. — Bittó tagja volt azl848-iki országgyűlésnek. Végigküzdötte a szabadságharcot. Ennek szomorú vége után emigrált ő is. 1861-ben visszatért s a szigetvári kerület küldte az országgyűlésbe. Attól fogva mindig tagja volt a háznak, később alelnöke is, majd elnöke. Rövid ideig Horváth Boldizsár utóda volt az igazságügyminiszteri székben, mire 1874-ben miniszterelnökké nevezte ki a király. Hamvai a pozsony- rnegyei Sárosfán a családi sírboltban nyugusznak. Hire kelt márciusban, hogy egy tüneményes hegedűs, egy cseh fiú, ki ifjú kora dacára már az egész világot bejárta, s nagy hírre vergődött hamarosan: a magyar haza fiává készül szegődni. A dolog annál kedvesebb, mert szép magyar asszony láncolta őt ide. Kubelik Ján jegyese lett Bessenyei Széli Marianne urhölgynek, gróf Csáky Kálmánnénak. Az érdekes körülmények között kifejlődött szerelem azóta egyesítette a boldog párt s Kubelik debreceni polgár lett, miután ott házat szerzett magának s felvétette magát a magyar állampolgári kötelékbe. Mindenképen örvendetes viselkedését még rokonszenvesebbé tette azáltal, hogy ezentúl igy Írja nevét: Polgár- Knbelik János. Tóth Lőrinc, költő, drámairó, jogtudós s akadémiai szónok, egyaránt egyike irodalmunk régi jeleseinek. Született Komáromban, 1814-ben. Már pesti jogász korában feltűnt ódáival s az irodalom ismertebb férfiaival érintkezésbe léphetett. Igen sokat irt s az Akadémia több drámáját dicsérettel tüntette ki. »Hunyadi László« c. drámájával 100 arany jutalmat nyert. Ez a műve annyival inkább nevezetes, mert ennek az alapján irta Egressy Béni a hasonló cimü opera szöveget, melyre Erkel Ferenc gyönyörű zenét irt. Irodalmi tevékenysége mellett a jogi tanulmányokat sem hanyagolta el. Ezeket elvégezve, felesküdött a pesti törvényszékhez patvaristának, 1836-ban a királyi táblához jurátusnak. 1837-ben ügyvéd lett. 1840-ben mint több four helyettesitője részt vett az országgyűlésen. 1847-ben Breznóbánya követe, később a Deák minisztériumában igazságügyi elnöki titkár volt. A szabadságharc után bujdosott, de csakhamar elfogták s halálra Ítélték. Haynau Scanned by CamScanner
