Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Az év története
\ közvetetlenül bukása előtt kegyelmezett meg Tóthnak. Akkor, miután az ügyvédi gyakorlattól eltiltották, jogi műveket irt. Sanyarú anyagi viszonyain ekkép segített s a szegény jogi irodalmat gazdagította. A jobb idők beállta után 1865-ben a fehérmegyei Csákvár kerülete orsz. képviselővé választotta. 1868-ban semmitőszéki bíró lett, s 1882-ben a Kúriához került, hol 1894-ig működött. Tóth Lőrincet a király sok érdemrenddel s utóbb a főrendiházi taggá való kinevezéssel tüntette ki; az Akadémia és a Kísfaludi-társaság sokszor ünnepet rendezett régi tagja tiszteletére, valahányszor pályájának egy-egy nevezetesebb fordulójára ért. Most aztán irodalmunk ezen érdemes nesztorát hosszú, 89 évi szép élet után magához vette az Ur, ki Tóth Lőrincnek nagy tehetséget, sok sikert, nagy kort adott. Március 17-én halt meg fiánál, dr. Tóth Aurél váltótörvényszéki bírónál Budapesten. Danko Pista. Olyan ez a név, hogy hallatára azt hiszi az ember: ezt mindenki ismeri. Igaz; de valójában e névre csak akkor ismernénk rá igazán, ha sok száz gyönyörű nótája valamelyikére rázendítenénk. Mert nótás költő volt Dankó Pista. Gyönyörű nótáit széliében éneklik e hazában, azért mondjuk, ha nem is a nevét, de nótáit úgyszólván minden magyar ember ismeri. Dankó Pista Szegeden született 1858-ban, hol atyja cigányprímás volt. Fiát is muzsikusnak nevelte. Az apa korán meghalt s Pista önállóan, sok hányattatás közt küzdötte fel magát egy harmadrendű banda prímásává. Közben gyermekálmát valósíthatta meg: színész lett, egy vándortársasághoz szegődött kardalosnak. Ezt a nagy nyomorúságot nem állta ki sokáig, csakhamar újra kezébe vette a hegedűt. Ekkor szerzetté első feltűnést keltő nótáit, s a jobb bandák is maguk közé vették Dankót. Erre az időre esik házassága is. Egy jómódú szatymazi birtokos leányát, Ivó Ilonát vette feleségül sok küzdelem után. A szegedi iróemberekkel, jelesen Pósa Lajossal megismerkedett a költői lelkű cigány, s mondhatni hire s anyagi előnyeinek ebben volt forrása. A gyönyörű nóták a költők szövegeire Írva, különösen Pósa verseinek megzenésítése csakhamar a hir szárnyára emelték nevét. Az utóbbi nehány évben súlyos körülmények közé sodorta őt mellbaja. Barátai közbenjárására a kultuszminiszter anyagi segítésben részesítette a beteg dalköltőt úgy, hogy elmehetett San-Remóba gyógyulást keresni, de mindhiába volt. A betegség végkép megtörte s nagy betegen jött haza Budapestre, hol március 29-én meghalt alig 45 éves korában. Nagy gyászpompával, az összes budapesti cigányzenekarok részvételével vitték koporsóját a vasútra, mely Szegedre vitte, a költő szülővárosába. Szeged város temettette el. A gyászszertartás a kultur-palota előtti térségen ment végbe, melyen a főispán, a város hatóságának képviselői, sok iró, költő, művész s sok ezer főnyi közönség vett részt. Emléke gyönyörű dalaiból áll, ezekben Dankó Pista igen-igen sokáig élni fog. A nép ajkán zengő dalaiból nehányat itt megnevezünk: Nem jó mindig a fonóba eljárni. — Szőke kis lány csitt, — 47 — Scanned by CamScanner
