Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)

Szépirodalmi rész

108

В. Sámuel szeliden mosolygott és töredelmesen adta meg a felvilágosítást:

— Megvallom, kapitány úr, egy kis ravaszság van a dologban. Egyedül álló ember vagyok és egy kicsit bizalmatlan. Mikor nyaralni mentem, mindig zavarban voltam, mit csináljak ékszereimmel? Magammal nem vihetem, mert útközben könnyen elveszhetnének, itthon sem mertem hagyni az üres lakásban, a bankról sem lehet tudni már mai napság, hol lesz holnap a pénztárosa. Tavaly jutott eszembe a — rendőrség. Nem szaporítom a szót. Az a D. Leó, a becsületes megtaláló, az én szolgám. Itt a kapuban adtam át neki tavaly is, az idén is a dobozt becsületes megtalálás céljából. ... A metódus kitűnőnek bizonyult tavaly is, de — mit csinálok most már jövőre?

Mac Dovell, amerikai zeneszerző megbízott egy vállalatot, hogy gyűjtsön össze számára mindent, a mit a lapok róla imák. Tömérdek ujságszelvényt kapott igy, de ezek legnagyobb része nem ő róla szólt, hanem — a Mac Dovell név meglehetősen elterjedt lévén — mindenféle cirkuszi birkózókról, színészekről, üzletemberekről, stb. Végre egy csomagot küldtek neki, mely annyi újságcikket tartalmazott, hogy a zeneszerző nagyon hires férfiú lett volna, ha az mind róla szól. Csakhogy nem ő róla volt ezekben szó, hanem egy névrokonáról, a ki kires lókötő volt, a mig fel nem akasztották. A dühre gerjedt zenész ekkor levelet irt a vállalatnak s fölkérte, hogy ne küldjenek neki több ujságszelyényt, nincs már rájuk szüksége, — hiszen felakasztották.

A nemrég múlt években a brüsszeli forrongások idején Max Hallet fiatal ügyvéd, oroszlán bátorsággal harcolt a barikádokon. Egy napon valamelyik barátja kérdezi:

— Mondd, csak Max mikor löveted már magadat agyon a barikádokon?

— Ha majd 25 frankot keresek egy nap.

— Helyes! Itt a 25 frank, most tehát lássuk, hogyan halsz meg?

És Hallet csakugyan a legveszedelmesebb csetepatéba merészkedett, a hol hullott a golyó, mint a záporeső. De halál helyett fogságba esett, elkobozták a fegyverét s kiszedték a pénzét is.

Vitkovics Mihály hires volt arról, hogy hevenyében verseket tudott mondani. Egy társaságban valaki előáll s erősiti, hogy bármily szóra már csak még sem fog tudni rimet mondani.

— Próbálja meg! — kiált Vitkovics hevesen.

Scanned by CamScanner