Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
74 Az öreg ur : (Nagyot kaczag.) Nekem már nem küldheti el, mert én a hajnali vonattal a Kordillerákba utazom . . . Tegyen hozzá még 20 krajczárt és adja a legelső szegénynek . . . Fűss : Úgy fogok tenni ... és sohasem fogom elfelejteni, hogy mit tett értem . . . Mondja meg legalább a nevét . . . Az öreg ur : Hogy a 30 krajczáromért imáiba foglalhasson ? Vass : Nem, uram . . . fájdalom, nem szoktam imádkozni ... de jól esik, ha késő aggkorunkban egy becsületes férfiú nevére visszagondolhatunk . . . Az öreg ur : A nevem Nemo kapitány . . . (Köszön és távozik.) Vűss : Tehát végre ki fogom fizethetni a hiénát . . . ;Hogy leselkedik, le nem venné rólam a szemét . . . curagaom 20 krajczár, a kiflivel és borravalóval együtt éppen kifutja a 30 krajczáromból . . . (Az órára néz.) Féltizenegy . . . Ugyancsak sietnem kell, hogy még az estélyre elmehessek. Fizetek! . . . (Izgatottan csenget a vizes poharán; a pohár az erős ütéstől darabokra törik.) Szent Isten . . . végem van . . . A főpinczér : (Gyorsan megjelenik az asztalnál.) Parancsol fizetni? Fass : (Dadogva.) Nem . . . még nem . . . eszem ágában sincs eltávozni . . . A főpinczér : (Szemtelenül.) Hát, miért tetszett azt kiáltani, hogy fizetek ? Vass : Azt kiáltottam, hogy fizetek? Tévedés . . . úgy mondtam, hogy füzetek .... A Statisztikai havi füzetek ... — ezt kértem ... Ez ugyanis kedvencz olvasmányom . . . A fizető : Nagyon különös (Eltávozik.) lózss : (Szomorúan nézi az üvegpohár darabjait.) Vége az estélynek ... a második négyesnek ... a Margittal való szomszédságnak ... Itt fogok ülni hajnalig ... hat nap, hat éjjel itt fogok ülni mig valaki ki nem vált a fogságomból . . . Érzem, hogy itt fogok meg öregedni, mert többé nem lesz bátorságom, hogy egy idegen vendéget megszólítsak ... A pin- czérek tiszteletben tartják hófehér szakálamat és a látogatók kegyelettel néznek végig . . . Mindössze 20 krajczáron múlt, hogy Margittal tánczoljam a második négyest, hogy megmondjam neki, milyen szenvedélyesen szeretem . . . (Szomorúan.) Marius nem ült oly busán Karthago romjain, mint én az üvegpohár cserepei mellett . . . Mindegy, várjuk hát itt be az élet alkonyát ... A Baedecker ezt fogja Írni rólam: »A Ventimigli-kávéház nevezetes arról a vendégről, a ki 50 évig ült egy márványasztalnál, mert nem tudta kifizetni a cura^aoját és az összetört üvegpohár árát.« Isten veled Margit, Isten veled szerelem! (Csönget a pinczérnek.) Kérem a Zűrjén, a Cseremit és a Számojed illusztrált lapokat. (A függöny szomorúan legördül.) Scanned by CamScanner
