Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
KLÁRI. Irta: В. Virágh Géza. I. Nagyúri ház volt a Kőváryak háza, olyan nagyúri ház, hogy az utcza során nem tudtak nálánál külömbet. Palotájukban laktak és hintón jártak. Azt hitte az ember, boldogság és megelégedettség tanyája a Kőváryak háza, pedig dehogy volt az. Hogy Klári felserdült, kiművelték, egyik nyelvmester a másiknak nyomta kezébe, a kilincset egész délután. Mind művelte az eszét, a szivével nem törődött senki! . . . Csak egy! . . . És ez az egy is szegény Klári vesztére. Ez szórta el lassan-lassan a boldogtalanság csiráját a házban. Kőváry Klári szép leány volt! Karcsú termetén aranyszőke fürtök omlottak végig; gömbölyded arcza vetekedett minden szépséggel, ha vérpiros ajkai mosolyra nyíltak és utat engedtek gyöngysor fogai kaczérkodá- sának. Meg aztán uagyon művelt lányka is volt; francziául úgy beszélt mint akár magyarul. Csupa hálából aztán beleszeretett franczia mesterébe, egy professzor jelöltbe. A tanár meg viszont örömest toldotta meg az egy órai tanórát még egygyel, a mit a nagy vagyonuk daczára fösvény szülők — nem sejtvén semmit — szivessen vettek. És az ifjak szerelmük titkolásában nagy ügyességet fejtettek ki. Már meg is csókolták talán egymást, s Klári szülői még mit sem sejtettek kölcsönös vonzalmukról. Hiszen ha sejtették volna! . . . Egy napon úgy vélekedett az öreg Kőváry, hogy Klári már eleget tanult. Minden teketória nélkül behivatta szobájába a franczia mestert, és tudtára adta, hogy Klárit tovább tanítania immár felesleges. Kifizette neki, a mi járt, többet is fizetett valamivel és a mestert ott hagyta szobájában egyedül. Alfons mester előtt forgott a világ. Elcsapták és nem tudja miért. Ht kell hagynia e helyet, üdvének és boldogságának helyét, tán azért, mert az Öreg Kővárynak rossz napja van éppen. De mégis! . . . Talán sejti az öreg • igen úgy lesz ... és ezért csapták el! . . . milliomos kis- • asszony . . . nemesi vér . . . szegény filozopter, nyelvtanár . . ez lehe- tetlen . . . lehetetlen! ... És kitántorodott az ajtón, és ment egyenesen hazafele. Ott lehanyatlott a rozoga pamlagra, tenyerébe hajtotta fejét, és gondolkodott. Ott fagyta Klárit a kin imádattal csüngött és a ki őt ,s szerette. Szerette, igenis L érette, megmondta és megírta vagy százszor is Es elővesz, az elzárt kis dobozt, sorra elolvassa Klárinak hozzá Írott leveled. Nem unalmas szerelmes . — 75 — Scanned by CamScanner
