Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
102 — No, jöjjön, jöjjön. Betuszkolt a szobába, addig szóhoz sem engedett jutni, mig belém nem diktált egy pohárka bort. — Így ni! Most azutan tessék szólni, mi baja van? Egy kis pénz kellene talán? Jó, adok, de mondhatom, hogy arra a személyre nem érdemes ám annyit költeni! Már régebben akartam szólni, de láttam, hogy bele van bolondulva. — Meghalok érte! Nagyon komikus páthosszal mondhattam ki ezt a két szót, mert Gábor ur nevetni kezdett. t — No no, csak nem mindjárt? — Gábor ur, ne gúnyolódjék! Az én elhatározásom szilárd és megmásithatlan s ha Ön nem akar segélyemre lenni, egy jó barátban való mélységes csalódással fogok sírba szállni. De akkor is oda szállók, még ha lopnom kell is a pénzt, hogy revolvert vehessek. — No, ez már komoly dolog, erre iszunk egyet. — Nem iszom. — Akkor nem kap pénzt! A harmadik pohárnál már nem kináltattam magam, kitűnő bor volt, jól csúszott. A negyedik pohár bort már a hűtlen egészségére ittuk meg. Hanem ekkor azután a kezdődő mámor stádiumában egyszerre csak ismét előfogott a szentimentális hangulat. . * — Adjon Gábor ur pénzt! Mégis jobb lesz nekem meghalni. Én meg adok Írást az összes kölcsöneimről, hogy a mama megfizesse magának. — Igen? a mama fizesse ki, ha majd maga főbe puffantja magát! És arra nem gondol, hogy a mama is utána halhat bánatában? Arra nem gondol, hogy fog ő majd ott állni a ravatala mellett, roskatag térddel, két- segbeesve, tönkremenve? Maga csak ilyen könnyen hagyná itt a mamát? Maga rossz fiú! Azért a haszontalan személyért ? — De nagyon szeretem! — Eh, ostobaság! A szerelem ostobaság. Semmi szükség sincs rá az életben! Nézzen meg engem! Én el tudok élni szerelem nélkül. Igyunk, fiatal barátom a szerelem nélküli életre! Hallgasson reám. Legyen az én tanítványom. Vessük meg a nőket! Nem érdemlik azok meg, hogy csak egy rossz pillanatot is szerezzünk magunknak miattok. Mondjuk ki határozatiig, hogy megvetjük a nőket és a szerelmet. Látja, én is voltam olyan bolond szerelmes, mint maga. De én még többet akartam tenni, mint maga: meg akartam házasodni. Szerencsémre nem jött hozzám, kikaczagott s azt felelte, hogy csak nem gondolom, hogy ő a koporsók közé akarjon elevenen eltemetkezni! Igaza volt. Csak nem is jöhetett ide a koporsók közé! Azóta nem is próbáltam szerencsét más leánynál sem. A többi is mind olyan, a kit vagy nem lehet idehozni a koporsók közé vagy a kit nem érdemes még ide sem hozni. Lemondtam a szerencséről! És mennyivel Scanned by CamScanner
