Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
93 várom itt a kert ajtajában. Ez a ház a mienk, a Csejtyék háza. Czinna e szavak ia atara megörült és sietve ment vissza a világtalanhoz, kit elveze- zetett a kert^ e, ol Ilonka várt reájuk. A kis leány ugrándozott örömében, midőn a világtalant meglátta: Mily sokáig jöttek — kiáltá feléjük anyám mindennap várta már Kálmán megmentőjét és én hányszor néztem ki az útra, hogy megnézzem, jönnek-e már ? Hogy fog örülni Kálmán! És a kis leány vezeté végig a kerten Kapást föl a ház udvarára. Tiszta, szép őszi nap volt. A folyosón ült Kálmán fekete borszékében s bágyadtan nézett szét a körülötte levőkön. Anyja és Ágnes álltak mellette, midőn kinyílt a kert ajtaja s bejöttek az udvarra Ilonka a világtalannal és Czinnával. Kiket vezet ide Ilonka --kérdé Ágnes a nagyasszonyt. Kedves anyám! — kiáltá már messziről Ilonka — hozom Kapás bácsit, Kálmán megmentőjét! Mindannyian siettek le a tornáczról, hogy lássák Kapást. Még Kálmán is tett néhány lépést, a mennyire sebesült lába engedő, hogy üdvözölje a világtalant. Isten hozott öreg! — kiáltá már mesziről Kapás felé. Ide, ide vezesd Czinna! Jer ide jó öreg — életem megmentője — hangomról bizonyára megismersz. Add ide kezedet, hadd szorítsam meg, ime itt a balkezem, mert a jobb hiányzik! Isten hozott! Kapás megrendült e szavakra s megszorítva Kálmánnak báliját igy szólt: Oh jó uram, mily örömmel adnám az én jobb kezemet oda, ha tehetném, mert tudom, hogy boldogabb adni, mint elvenni. A háziak azonnal bevezették őt s miután a vele történteket elmondatták vele, uj ruhákba öltöztették őt és Czinnát, s azonnal kijelentették, hogy többé nem eresztik el a háztól, hanem holtig ott fog velük együtt lakni. Úgyis történt. Bevezették őket a belső szobákba s itt Czinna letette a nyakából a heteken át czipelt és rongyokba takart vasládát. Ezt — mondá — a szép kisasszonynak hoztam, mert az övé. Láttam, amint elásták, de én magamhoz vettem s most visszaadom. Mily nagy lön az egész család bámulata, midőn a kis vasládát látták előtűnni a rongyokból. Ágnes ezáltal visszanyerte vagyonát s nem győzték magasztalni a gyermek egyeneslelküségét. Ez a fiú megérdemli, hogy pártfogoljuk ■ mondá a nagyasszony. Ő is itt marad nálunk és tanitatjuk, embert csinálunk belőle. Minden úgy történt. Az öreg Kapás két évig élt még Csejtyék házánál, s ez idő alatt mindenki részéről csak szeretetet tapasztalt. Egyszer hirtelen megbetegedett s a legjobb orvosok gyógykezelése mellett is meghalt. Temetésén ott volt az egész község, s mindenki magasztalta jámbor- ságát. Czinnát taníttatták s ő jó viselete és szorgalma által igyekezett Jótevőinek meghálálni a reá fordított gondot. Kálmán, midőn felépült, feleségül vette Ágnest és sokáig boldogul éltek — mindig megemlékezve az öreg Kapásról" és arról, hogy Boldogabb adni, mint elvenni.« p. Scanned by CamScanner
