Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
85 Kimosta a roppant sebeket, miközben kis karja meg-meg rándult, mintha neki fájna a seb. Megmosta azután arczát a sebesültnek — az elő- keritett tiszta rongydarabokkal úgy a hogy erősen bekötözték a sebhelyeket, mire a katona felébredt mély ájulásából. Vizet — sóhajtá inkább, mint mondá; mire Czinna azonnal bögrét tartott ajkaihoz, s a sebesült nagy mohósággal ivott belőle. Majd pedig megszólalt: hol vagyok? Jó embereknél — feleié Kapás — Ne félj — az ellenség elfutott, s nincs mitől tartanod. Téged azonban helyben hagytak. Úgy szedtünk ki az árokból, hova beleestél. Czinna! — szólt azután kapás a fiúhoz. Rakj tüzet, s főzd meg a mai napon kapott tojásokat — betegünknek bizonyára jól fog esni. Czinna sietett tüzet rakni s egy óra múlva már hozta a főtt tojásokat, miket a sebesült jó étvágygyal elköltött, s egészen megerősödött. Köszönöm jó ember szívességedet — mondá a sebesült, midőn bevégezte szegényes vacsoráját — meghálálom neked, mert életemet mentetted meg. Mondd, ki vagy, hogy nevedet el ne feledjem, s megemlékszem rólad mindennap. Hogy én ki vagyok? — feleié Kapás — Egy szegény világtalan, ki téged sem látlak, sem a szép világot. Koldulásból tartom fenn életemet s e gyermeken kívül nincs senkim a világon. Járom a házakat egymásután, s alamizsmát kérek a jó emberektől. Többet bőjtölök, mint az elzárt rab — de ez nem bánt; ha látnám Isten szép világát, boldogan tűrném sorsomat és szegénységemet. Mig Kapás igy beszélt, a sebesült elgondolkozott, majd pedig könybelábadt szemekkel, remegő hangon igy szólt: Most ismerlek meg csak jó öreg. Nemde te voltál tegnap este ott a vöröskereszt tövénél a fiúval? Igen, most már tisztán emlékszem. Tegnap még jó kedvvel táncoltam ott a vöröskeresztnél, hol te ültél — s ma kol- dusabb vagyok náladnál. Oh ha meghálálhatnám jóságodat — ez megvigasztalna nyomorúságomban. És a sebesült katona mélyen felsóhajtott, mintha nemis sebei, de valami más fájna neki. Neked valami bánatod van fiam — mondá Kapás. Mondd nekem, honnét jöttél és ki vagy? Én suri-fiu vagyok a Bakonyból — feleié az ifjú vitéz — Csejty Kálmán a nevem; atyám jómódú birtokos volt, de félévvel ezelőtt meghalt s engem egyetlen fiút és kis Ilona húgomat hagyott hátra kedves anyánk vigasztalására. És anyád miért engedett el katonának, ha egyetlen fiú voltál — kérdé a világtalan. Ez az én bánatom jó öreg — feleié a vitéz. Nem engedett, dehogy engedett szegény jó anyám! Úgy szeretett, mint életét, minden öröme én voltam, s azt hitte, támasza leszek e zavargós időkben. Nem fogadtam szót Scanned by CamScanner
