Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Scanned by CamScanner neki. Elhatároztam, hogy beállók katonának nem is annyira magam, mint I a vidékbeli fiuk biztatására. Jó anyám kezeit tördelte, kert, konyorgo ogy ne hagyjam el s kis húgom átfogta lábaimat s így könyotgo . e íagy itt bennünket Kálmán« Hiába volt minden. Mikor aztán láttám, hogy vonulnak a vidékbeli fiuk el a községből, mikor gúnyolni kezdte a or elvesztettem eszemet. Odaálltam én is a fiuk közé. Anyám odarohant hozzám s kis húgommal együtt átöleltek s kértek az Istenre, hogy ne menjek el. Anyám beszélt hozzám úgy, ahogy csak egy anya tud beszélni fiához de én nem hallgattam reá. Mikor aztán nyakamat átfonó karjaiból nem tudtam szabadulni — jobb karommal durván eltaszitottam magamtól, kis húgomat pedig, ki ballábanat tartotta átfogva — egy rúgással odább löktem — azt hívén, hogy hőstettet viszek véghez. De a többi társak, kik csak egy perczczel előbb is dalolva, táncolva mulattak s gúnyoltak gyávaságomért — j most egyszerre elkomolyodtak — mintha elvágták volna vidámságukat. Szó nélkül beálltak a sorba s egészen megnémultak. E némaságban csak anyám — az én édes jó anyám szava hallatszott: Nem átkozlak meg fiam. Menj, ahova sorsod visz. Hogy elhagysz engem, ki minden örömöm, életem, özvegységem reménysége voltál, ezt megbocsátom neked. De hogy kezedet anyádra emelted, ez fejedre vonja az Égiek büntetését. Ezzel elfordult és keserű zokogás között ment be ősi házunkba. Én nehogy gyávának lássanak, megkeményitettem szivemet és elfordulva siettem a többiek után. Az utcza végéről mégegyszer visszanéztem s kis Ilona húgomat láttam, két picziny kezét szemeire tapasztva, — amint a kapufához támaszkodva zokogott. Hidd el jó öreg, már akkor megbántam oktalan, bűnös cselekedetemet. De ki akartam verni fejemből az egész dolgot, s mulatni kezdtem. De még mulatozás közben is mindig előttem állt szegény anyám képe, ettől nem tudtam szabadulni. Te tudod, hogy miként tánczoltam nagy duhajkodással a vöröskeresztnél, s dehogy gondoltam arra, hogy oly hamar teljesedik anyám jóslata s Isten oly hamar megbüntet gonoszságomért. Mert ime, táborba szállva az első csata alkalmával ellőtték jobb kezemet és ballábamat, amik által vétkeztem Oh irgalmas Isten! csak azt engedd meg nekem, hogy hazamehessek és' bocsánatot kérhessek jó anyámtól, s ha ő megbocsát, nyugodtan halok meg De hogyan tehessem ezt hisz mindenemből kifosztottak — elvették tőlem még a nyakamba függő kis arany Mária képet is. Szegény jó anyám! nem”fáj . nekem a seb - de itt belül ragod* valami. mi éget min, a ,0z és ezt nem oltja el senum, csak anyam bocsánatadó csókja. Oh csak hozzád mehetnek anyam, -naiad nyugodtan halnék meg, ha megbocsátanál. És a J sebesült vitéz visszahanyatlott a szalmára, szemei könyekkel teltek meg, s látszott ra t az iszonyú szenvedés, mit sehei i У ,el,eK m ® okozott Sebei - de méginkább lelki baja — 86 —
