Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
83 nyitá igazságát az irás ama szavainak: »Boldogabb adni, mint elvenni« Kapásnak leikéhez tapadt a beszéd egészen — s folyton azon tünődék magában, hogy miként lehetséges ily igazság ellenére, hogy még a tehetősek is oly ritkán nyitják meg kezeiket, hogy maholnap az ő kezeiben is ritkább lesz az alamizsna, mint kialudt szemeiben a napsugár? E naptól fogva Kapásnak mindig fülébe csengett: »Boldogabb adni, mint elvenni.« És mig előtte lárma, zaj között vonulnak el a harczfiak, addig ő rongyos szűrének ujjábán egy elrejtett erszényt tapogat; elméje pedig imádkozik: »csak egy kegyelmet kérek tőled Istenem; légy irgalmas hozzám s add meg nekem, hogy valakivel csak egyszer is jót tehessek,« — mert »boldogabb adni, mint elvenni.« Mig az öreg világtalan csak zaját hallotta az elvonuló katonáknak, addig a Czinna gyerek szemét-száját eltátva bámult soha nem látott sokaságára a katonáknak. Közben sokan a harczfiak közül a kereszt mellett állottak meg, kiktől Czinna szokása szerint alamizsnát kért. A katonák tréfát űztek a fiúval s biztatták, hogy szent énekei helyett harczi dalt énekeljen nekik. Persze, hogy harczi dalt énekelj — orditá közbe egy durva harczos, ki úgy látszik, sokat vett be a jóból. Énekeld el nekem a Monte-likuli-ku- kuli-marsot a ki toprontyos fia vagy apádnak. A Czinna gyerek pedig eltátotta a száját, hogy hát micsoda nóta is lehet a kukuli nóta. De hát a magyar katona jószivü s bár magának is alig van, azt is megosztja. Czinna kalapját megtömték krajczárokkal, ki azután apjának adta át. Kapás pedig méregeté kezével a kalap súlyát s mintha fájna neki, hogy elvette az alamizsnát, ajkai szüntelenül azt rebegték: »Boldogabb adni, mint elvenni.« Szent Mihály napján a magyarok megütköztek a horvátokkal Pákozd alatt. Futott az ellenség ki merre futhatott, s a velenczei tó nádasai közül még egy hét múlva is húztak ki elrejtőzött horvát katonákat, kik életükért rimánkodtak. Elhangzott az ágyuk dörgése, megszűnt a csata-zaj s a seregek elvonultak, s másnapra megtisztult az országút Fejérvár és Pákozd között. Kapás is, ki Czinnával együtt a vöröskereszt tövében virradt meg, kezébe szoritá koldusbotját, s másik végénél fogva vezeté őt Czina Pákozd felé, hol Kapásnak lakása volt. Mire azonban Czinna és Kapás Pákozd alá értek, öreg este Ion, s a világtalannak kis vezetője mit se látott. Félt a sötétben s kérte Kapást, hogy inkább itt az ut mellett húzzák meg magukat valamely bokor alatt — hisz úgyis megszokták már az ily éjjeli tanyát. Kapás beleegyezett. Ama helytől, hol álltak, egy régi árok húzódik a pákozdi hegyeknek az országúiról észak felé, sürü akáczok és füzekkel benőve. Ennek mentén vezeté Czinna a világtalant letérve az országúiról mintegy száz lépésnyire, hol sürü kökény bokrok mintegy hivogatólag kínálkoztak éjjeli szállásul. Mindketten letelepedtek a bokrok alá s Czinna azonnal evéshez látott. 6* Scanned by CamScanner
