Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)

Szépirodalmi rész

82

Boldogabb adni, mint elvenni.

— Beszély. —

Ki ne ismerné a fejérvári vöröskeresztet? Ott áll évtizedes mohával fedve a tiszteletreméltó márványkereszt a Fejérvárról Budára vezető országút jobb oldalán. Mellette a régi megyei kórház kertje terül, mig szemközt uj házsorok néznek a kereszt felé. Nem ilyen volt a város eme részének képe azon időben, melyben történetünk lejátszódott. A vöröskereszt volt a határ, azonkívül egy sártenger terült, mely megdagadt a tavaszi hóolvadások idején, s a fekete dágvány elöntötte a viziváros mélyebben fekvő utczáit minden esztendőben. Azóta nagyot változott a város; csak a vöröskereszt maradt régi helyén. Az idő megvásitotta, befedte mohával, de azért a régi kereszt előtt ma is kalaplevéve vet keresztet a fejérvári polgár, ha kiballag szöllejébe.

Szent-Mihály nap előestéjén az 1848. évben a vöröskereszt tövében ült a világtalan Kapás, mellette csintalan vezetője a tiz éves Czinna gyerek. Rongyos volt az öreg koldus, mint afféle ágrólszakadt, nemkülönben a gyerek is, kinek vidámságát azonban épen nem vette el rongyos ruháiknak látása. Csak egy kissé pihenni ültek le a vöröskereszt alá, az éjét Kisfaludon szándékozván tölteni. Pihenés közben kenyereztek és beszélgettek:

Mondom apám — hogy sok katonát láttam a városban — erősit- geté a Czinna gyerek — úgy mondták, hogy háború lesz.

Igazad lehet fiam. Nem látok ugyan, de hallásom éles; már egész nap hallgatom azt a tompa morajt, mely ide hallatszik a város másik oldaláról. Ott a katonaság vonul el és ágyúik is vannak. De azért te ne félj fiam. Az Isten jó — nem hagy el bennünket. Ezzel a világtalan kenyeres tarisznyáját nyakába akasztá s indulni készült. Ámde abban a pillanatban élénk hadilárma, dobpergés, fegyverzörej tölti el a várost, s a nehéz ágyuk dübörögve haladtak hosszú sorban végig a Budára vezető utón — ki a városból. Nyomukban a fegyveres vitézek egész tömegei özönlöttek elő az utczákból s követték az ágyukat. A világtalan Kapás nem lát, csak hall. Hallja a hadilármát — de talán nem is azt hallja — hisz arcza mi változást sem mutat, s épen nem kiváncsi megtudni a történendőket. Lelki szemei máshova vannak irányozva. A Czinna gyerek ugyanis a múlt vasárnap elvezette őt a templomba, hol meghallgatta az Isten igéjét ott ülve a templom ajtajába. Mily megható is volt az a beszéd — Kapásnak nem megy ki a fejéből azóta, s mindig azon gondolkozik. A lelkipásztor szivrehatólag bizoScanned by CamScanner