Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
81 Bizony gyakran olyan boldogan még Elfog engem ábránd és az álom Es kérdezem, vájjon meddig lesz igy, Hogy elbűvöl édes látomásom /... Játszik velem és csábit a gyönyör, Ha csügg lelkem csillagragyogáson, Napsugárban rengő nyári mezőn------S a világot dalba szőve látom. Buslakodás úgy elfog engemet Csöndes este csillag lefutáskor S megszólalnak kesergő, bús dalok Tar mezőkről ködös éjszakákon ... De nem bánom, ha a lelkem lobog, Hisz az nekem tulvilági kéj! Tudom, keresni Isten-berkeket, Gyilkos munka és átkos szenvedély! Tudom, jön még tengernyi csalódás, Vezekel majd — 5 borong a képzelet, Hogy utamat biz újra kezdeném, De két tavasz egy évben nem lehet! Mig csak tudok, én mégis álmodom, Mert ifjan még ez édes szenvedély, Erdő, ha zúg, virág, ha illatoz-------Szivem csapong s örömre dalra kél. Jíémeth JCajos. 6 Scanned by CamScanner
