Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Az év története
60 ["wÍeSZLÉnÍTLAJOS. I Meszlény Lajos orsz. képviselő 1901. évi augusztus hó 21-én meghalt. Attól a pillanattól kezdve, a hogy politikailag gondolkodni kezdett: egy volt a virága és a meggyőződése. Ő volt a piros szegfüs függetlenségi. Gavallérnak született, annak nevelődött s az volt élete fogytáig. Egy volt a nemes ideálokért küzdő hazafiak közül, a ki szivjósága és nemeslelküsége által kedveltté, tiszta, önzetlen hazafiságával tiszteidé tette magát. Hosszas gyötrő betegség előzte meg a kinos haldoklást és az elvesztés felett országszerte érzett fájdalmat még fokozza az, hogy őt, ki életében csak jót cselekedett, rettentő szenvedések árán váltotta meg a halál. A magyar parlament egy önzetlen munkását, a függetlenségi párt egy áldozatkész, lelkes tagját veszité el benne. Pártkülömbség nélkül őszinte fájdalommal tölt el halála mindenkit. Az örökösen vidám, kedélyes Lulunak csak barátai voltak s haragudni igazán még politikai ellenfelei sem tudtak rá. A Házban, a folyosókon s bárhol másutt, ha megjelent a mosolygó arczu, piros-pozsgás képű, alacsony, zömök Meszlény Lajos, gomblyukában az elmaradhatlan piros szegfüvei, a derűs jókedv áradt szét mindjárt körötte. Egyszer aztán ügy három év előtt eltűnt a pir a képéről, elveszett arczárói a mosoly; a jókedvű Luluból szomorú, sápadt, beteg ember lett. Nem is ment el azóta a képviselőházba. Hazajött Székesfejérvárra, rokonsága körébe. Itt gyötörte haláláig a szív- és vesebaj. A gondos ápolás, az orvosi tudomány nem menthette meg az életnek, csak késleltette a halált. Halála előtt 2—3 évig betegeskedett s orvosai eltiltották a mozgalmas élettől. Kezelő orvosai szív- és vesebajt konstatáltak nála és teljes pihenést, a dohányzástól való tartózkodást ajánlották néki; de bizony Meszlény nem igen hallgatott orvosai tanácsára. Akárhányszor, mikor orvosai figyelmeztették, hogy a diétát tartsa meg, kiapadhatlan humorával megjegyezte: Mindegy, igy is, úgy is meghalok, de a mig élek, élni akarok! Kezdetben ipánál tartózkodott Kajtoron, de az ottani levegő igen erős volt neki s bejött Székesfejérvárra s itt élt állandóan. Ha csak tehette, felkelt ágyából. Halála előtt is, alig néhány nappal, mikor egy kissé jobban érezte magát, rögtön felkelt, neje hiába kérlelte, hogy feküdjék le, kurtán válaszolt: A melyik napon felkelek, azon a napon nem halok meg. Hogy ma felkeltem, azt jelenti, hogy ma még fittyet hányok a halálnak. Scanned by CamScanner
