Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)

Az év története

A katasztrófa előtt egy héttel konstatálták az orvosok, hogy a betegen többé segiteni nem lehet. A látszólagos megkönnyebbülés már a vég kezdete volt. Még augusztus 19-én egészen jó hangulatban volt s orvosának azt mondta: Itt ült ágyamnál a halál, de én kikosaraztam. Humora még 20-án sem hagyta el végkép, pedig látszott, hogy nagyon sokat szenvedett. Felkelt ágyából s hozzátartozóival vacsoráit. Körülbelül esti 10 órakor nagyon rosszul lett, nehezen lélegzett s hörgött, elvesztette eszméletét és éjfél után, augusztus 21-én reggel 1 órakor meghalt.

Meszlétiy Lajos a Dunántúl egyik ősrégi nemesi családjából származik, a mely már 1440-ben bírta a vasmegyei Meszlent. 1569-ben költözködött a család Fejérvármegyébe, a hol még most is virágzik. Az elhunyt képviselő 1852. augusztus 12-én született Kőszegen. Iskoláit a budapesti piaristák főgimnáziumban és a kalocsai jezsuiták konviktusában végezte, a jogot Pozsonyban és Budapesten hallgatta. Egyetemi évei után Fejérvármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, majd szolgabiróvá választották. Ő szervezte Fejérmegyében a függetlenségi pártot, a melyben mindig vezérszerepe volt. Először 1881-ben került a Házba, a mikor a bodajki kerület adott neki mandátumot. 1892-ig képviselte ezt a kerületet, azóta azonban a csák- vári kerület képviselője volt. Végig küzdötte a boszniai hadjáratot s vitéz- ségi érmet szerzett. A függetlenségi párt őt és Bartha Miklóst küldte ki Turinba Kossuth Lajos halálakor s ők hozták haza Kossuth Lajos holttestét. Meszlény tagja volt a képviselőház véderő bizottságának s a véderővita folyamán tartotta leghatalmasabb beszédét, mely nagy tehetségre s alapos készültségre vallott. Az elhunyt rokona volt Kossuth Lajosnak, néhai nagynénje ugyanis Kossuth felesége volt.

Utolsó szereplése a vármegyei tavaszi közgyűlésén volt, a hol meginterpellálta a vármegye alispánját, mert márczius 15-ikén a nemzeti trikolór nem lengett a vármegye székházán. Felszólalása nem volt eredménytelen, a közgyűlés nagy lelkesedéssel határozatilag mondotta ki e napon a a székház fellobogózását. Utolsó fellépése volt ez a nemzeti ünnep, a szabadság ünnepének méltó megülése érdekében, aztán nem hallottuk többé.

Gyászolja az ország, a megye, de gyászolja főleg 12 év óta hitvese, most már özvegye, eörmenyesi es karansebesi Fiáth Mária s két arvája, Rozália és Mártha.’ Ezek körében volt ő szerető hitves és a legboldogabb családapa. Most már pihen a nagy halott ősei között, a velenczei családi sírboltban.

— 61 —

Scanned by CamScanner