Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Az év története
59 a melynek nevében némelyek szerint ürügyével — a szabadelvű-pártban a palota-forradalmat megcsinálták. Szapáry megbukott és a Wekerle-kabinet- tel Szilágyi Dezső tekintélye és befolyása csúcspontjára lépett. Ez a kabinet létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok nagy részét. Szilágyi kíméletlen és merev álláspontja azonban a királyt is súlyos helyzetbe sodorta. Szilágyi műve volt, hogy Wekerle-kabinet tagjai egymással az egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak s vele Szilágyinak is mennie kellett. Úgy látszott, hogy Szilágyi államférfim pályája bevégződött. De nem igy volt. A képviselőház megválasztotta elnökévé és tekintélye elhomályosította minden más politikusunk tekintélyét. Alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Csak az ő energiájának és függetlenségének, valamint nagy közvetítő tehetségének sikerült az 1896. választásokból kikerült Ház zivataros tanácskozásait hosszú ideig békés mederbe terelni. Közben azonban azok a politikai és személyes ellentétek, melyek őt Bánffy Dezső báró miniszterelnöktől elválasztották s a melyek már a pozsonyi eset tárgyalásakor kitűntek, egyre jobban kiélesedtek. Amint 1898. őszén megkezdődött az élethalálharcz egyrészt a kormány és a többség, másrészt a kisebbség között, az ő törvényes működésének már nem jutott helye a szenvedélyes összecsapásban. Ő is elitélte az obstrukcziót, de leküzdésére nem talált eszközt a házszabályokban, pedig a kormány és a többség egy része az ellenzék megfékezését várta tőle a szabályok féíretételével. így már november derekán megérlelődött benne az az elhatározás, hogy lemond arról a polczról, melyet oly nagy dicsőséggel töltött be. Deczember 7-én bejelentette lemondását, melyet a képviselőház nagy sajnálattal vett tudomásul és néhány nappal később kilépett a szabadelvű pártból. Eljárásának okairól egy 1899. deczember 20-án kelt, pozsonyi választóihoz intézett nyílt levelében számolt be, mely politikai irodalmunk remeke. A pártok közti békéltetésben a disszidensekkel együtt előkelő részt vett, majd Bánffy lomondása után ő is visszatért a szabadelvű-pártba. A 1900. év országgyűlési vitáiban alig érvényesítette nagy tehetségét és szónoki erejét, csak egyszer szólalt fel, a kúriai bíráskodás tárgyalásánál. Annál nagyobb feltűnést keltett, midőn a delegáczió ülésén, 1901. január 11-én, Ugrón Gáborral szemben a leghatározottabban felszólalt a német szövetség mellett. Társadalmi téren nagy kitüntetések érték. 1897. május ó-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteletbeli tagjává, 1898. májusban a duna-melléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta meg, mely állásába ugyanazon év október 15-ikén ünnepélyesen iktatták be; Pozsony, Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Scanned by CamScanner
