Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Az év története
57 forum előtt is alkalma volt, mert később meghívták Londonba szakértőnek és ebben a minőségben nagy feltűnést keltett. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodifikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. E bizottságnak volt föladata a törvényeket előkésziteni, azoknak sorrendjét megállapítani s az egész törvényalkotásba szerves egybehangzást önteni. De az akkori pártviszonyok sem a kormányt támogató, sem az ellenzéki oldalon nem kedveztek a bizottság sikeres működésének. S noha számos és fontos javaslatokat dolgozott ki, ezeknek csak egy része került a parlament elé, mig ellenben sok oly javaslat jutott a törvényhozás asztalára, melyeket nem a bizottság dolgozott ki s igy azokért felelős nem lehetett s a törvényekkel való szerves összefüggésükért jót nem állhatott. Szilágyi e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének hire, mely rendkívül fölcsigázta iránta a várakozást. De bár mily nagy volt is e várakozás, első föllépésének (1872) sikere messze fölülmúlta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. Erőteljes, szép, férfias alakja, csengő, messzeható hangja, bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, érveléseinek logikus szoros rendje, ereje s mindamellett finomsága, dialektikájának elemeéle egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára s mint ilyen is megfelelt hírnevének. Fejtegetéseiben nem indult ki valamely előzetesen megállapított bölcsészeti elméletből, hanem a különböző államokban fennálló tételes intézmények ismertetésére fordította figyelmét, összehasonlító kritikának vetvén azokat alá s bonczolgatván a tényezőket, melyekből azok sajátságos jellegüket vették. De ha mint tanár nem az elméletből igyekezett igazolni a gyakorlatot, hanem megfordítva, a gyakorlat tapasztalatainak összevetéséből állapítani meg a legjobb elméletet: viszont mint jogásznak főtörekvése volt európai színvonalra emelni igazságszolgáltatásunkat, de nem a formák egyszerű átvételével, hanem a jogélet vívmányainak az életbe való oly átültetésével, hogy azok itt gyökeret verhessenek s a nemzet szellemében, gondolkozásában, jogérzetében, szóval a nemzeti géniuszban megtalálhassák gondos ápolásukat. Mint protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a dunamelléki helvét hitvallású egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felső-baranyai egyházmegye választotta gondnokává s ő még e bizalmi állást sem tekintette puszta czimnek, hanem oly tevékenyScanned by CamScanner
