Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)

Szépirodalmi rész

94

tói, de a báró szavába vágott s közbe nagyokat nevetve mondotta el az egész eseményt, egyúttal az időközben elkért mogyorót is megmutatta. A mogyoróra karczolt név láttára haragosan ránczolá homlokát az erdész.

— Úgy látszik, — szólt mosolyogva az erdészszel jött fiatalember, ki mind ez ideig gyönyörködve és figyelmesen szemlélgette a regényes romokat, — hogy a mogyoróban valami varázströ rejlik, mel\ kincsek feltalálására vezet, mint valami mesebeli bűvös pálczika. Azt hiszem, a háborús idők készitették Méltóságod valamelyik ősét arra, hogy kincsét a töld alá rejtse, — végzé udvariasan a báróhoz fordnlva.

— Erdős Jenő fögymn. tanár a fővárosból, szolt bemutatólag az erdész. — Különben leányom jövendőbeli vőlegénye. Veté közbe magyarázólag.

Mig az ilykép bemutatott kérdőleg tekintett az erdeszre, Lajos meglepetten kiáltott fel:

— Jenő, te vagy? Alig ismertem rád!

— No nézd, a mindig vig Lali, a hogy deákkorunkban neveztünk! Jer keblemre vig czimbora, hadd öleljelek oly nagy idő után! — válaszolt örömtelten a megszólított a keblére boruló iskola társát szivére ölelve. A lelkes üdvözlés után a bámuló erdészhez fordulva kérdé:

— Ha szabad kérdenem Borsányi ur, miként jövök a nagy szerencséhez, hogy kedves leánya leendő vőlegényének mond ?

—* Hogyan? — kérdé az ámuló erdész. — Hát édes atyja nem szólt Önnek megegyezésünkről ?

— Nem tudok róla, — feleié amaz.

— Pedig magunk közt megbeszéltük, hogy önállósága esetén kettőjüket összeházasítjuk, különben ön is mindenkor úgy nyilatkozott, hogy leányom tetszik.

— Kinek ne tetszene? — felelt őszinte udvariassággal a kérdezett. — De sajnos, már nem nősülhetek, mert nos vagyok.

— Nős már ? — kérdé ámultán az erdész, mig leánya köny- nyebbülten sóhajtott fel s boldogan mosolygott kedvesére. — Hát miért nem mondotta ezt mar ? I olytatá boszus hangon az erdész tovább, midőn kedvencz tervét ilykép romba dőlni látta.

Mert kedves Uram bátyám ez iránt nem is kérdezett. — Szólt mosolyogva a kérdezett.

Itt az ördög igazodik el! —- dörmögé boszusan az erdész. — De ha már megnősült, édesatyja miért nem értesített arról?

— Szegény már egy évvel nősülésem előtt meghalt.

E \ álaszra az erdész akaratlanul elszomorodott s némi vártatra lemondólag dörmögé szakáidba:

Lám, lám . M*‘g sem vásári portéka a fiatalok szive!

Scanned by CamScanner