Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Ezen rövid párbeszéd után, kit mulattatni látszott e szóvita, mosolyogva szólt az öreg erdészhez: — Ha már igy esett a dolog, úgy más vőlegényt ajánlok! he nem ám magamat! — nevetett fel hangosan, midőn az erdész, félig kiváncsi, félig elutasitó tekintetét rá irányzá. — Én már ahhoz túl vén banem e fiatalembert itt! — miközben Lajosra mutatott, — ők * úgy is szeretik egymást. — Még mit nem? — zörren fel az erdész. — Tudja mit! — békité őt a báró. — Ha elfogadja vejének, nyomban kinevezem burokfalvi fővadásznak s hozzá nászajándékul annyi pénzt adok kedves leányának, amennyit e gyűjtemény megér, mert ők szerezték meg Nero császáromat. — Nero, Nero! — rikácsolá a fiatalság nem kis mulatságára a rom halmazon ugrándozó varjú. — Édes apám! — esedezett Róza. — Ne haragudj apus — hízeleg nénje biztató tekintetére Lajcsi. — Ok nagyon szeretik egymást s ha nem mondasz „igen“-t Rózának, talán bujában meg is hal. A további és minden oldalról jövő kérés és könyörgésre az öreg erdészt végre sikerült kibékiteni s félig boszusan, félig nevetve szólt: — No hát ha csak tőlem függ, Isten nevében! — s nyomban sarkon fordult, hogy elsiessen, de Róza és a két Lajos utolérve öt, addig hízelegtek és kérlelték, míg teljesen megbékült. Midőn ily módon minden jóra fordult, az egész csapat az erdészlak felé indult, hogy nyomban megtartsák az eljegyzést. Legelöl a a kocsi, melyre a talált kincseket rakták, s mellettük Cerberusként ült a vén inas, mig a társaság vig nevetés és tréfálkozás közt páronként követte, leghátul pedig a még folyton „Nero“-t rikácsoló varjú tipegett. Az eljegyzési aktushoz tartozott Lajos kinevezési okmányának aláírása is, s midőn ezt e czélból az öreg báró elé tették, az a társaság nem kis mulatságára, „Nero császárit irt alá saját neve helyett. Figyelmeztetvén rá, boszankodva korholta önmagát szórakozottságáért, s most már nevét rendesen irta alá, de hogy Nero császárjának is szerepe jusson, az olvasztott viaszra családi pecsétjén kívül a pénzdarabot is rá nyomta. A boldog szerelmesek esküvőjén a menyasszony nyakán gyöngyöktől ékes drága nyakláncz függött, a báró ajándéka, de a sok gyöngy között azonban legfeltűnőbb volt a „Róza“ névvel ellátott és szerencsét hozott mogyoró. Verger Tamás. — 95 — Scanned by CamScanner
