Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)

Szépirodalmi rész

93

mögöttük s a meglepett pár között elhaladva tipegve törtetett az oltár töredékén álló kincshez, mig a nyomában haladó varjú folyton Nérót rikácsolt, az Öreg szolga, ki végre is a bejáratra talált, ott is maradt, mintha azt őrizné, hogy a kincsesei esetleg valaki meg ne szökhessék. A meglepett fiatalok bámulva nézték az öreg bárót, ki őrültként kavar- gatott kezeivel a penzhalmazban, miközben egy-egy darabot fel-feldobott, hogy azt gyermekies hahotazás közt ismét elkapja. Midőn végre egy a többitől minden tekintetben elütő arany pénzdarabra akadt, az időközben a vállára telepedett varjúval versenyezve kezdett kiabálni: — Nero Nero, Nero császárom ! — s a jelzett pénzdarabot ujjai közt forgatva " Örvendő hangon íolytatá:

No most már gróf Somhegyi öcsém nem boszanthat Nérójával,

mert nékem szebb van.

\ égre a meg most is bámuló fiatalokhoz fordulva kíváncsian kérdezi, hogy mi módon találtak a kincsre, mire Lajos barátunk mindent s a kincs feltalálására vezetett mogyorót is megmutatta. Bámulva szemlélte az öreg báró a kis mogyorót, melynek titkos büverőt látszott tulajdonítani; mig nem a fiatalemberhez fordulva barátságosan mondá;

— Nem kell olyan levertnek lenni! Az öreg Haraszthy báró is tudja mi a hála! Hogy is hívják? . . . Igaz, emlékszem! No, majd mindent eligazítunk, annak rendje szerint. Nekem meg van már a mi után vágytam; rajta leszek, hogy az Ön óhaja is teljesedjék s azonkívül ráadásul egy csinos kis feleség és némi aprópénz a konyhára. Megelégszik mindezzel?

— Mi az ördögöt csinálnak itt? — vágott most Bossányi erdész boszus hangon közbe, ki fiacskáját kézen fogva közeledett, mig mögöttük egy csinos és választékosán öltözött fiatal ember haladt. Róza atyja megpillantásakor egészen elhalaványodott, mig Lajos önelégülten, majdnem büszkén viszonozta az öreg erdész rá szegzett haragos tekintetét.

— Nézd apus mennyi pénz s itt van az ablak alatt volt kisértet is! — szólt incselkedő hangon a kis fiú.

A báró, ki a fiúcska ezélzását elértve, hangos nevetésre fakadt s majd az erdészhez fordulva, kíváncsian kérde:

— Hát maguk hogy tévedtek ide ?

— Bocsánat méltóságos Ur, ha talán alkalmatlankodtunk volna, d® mar messziről nevetni és beszélni hallottuk s azért jöttünk be, — viaszolt hidegen az erdész.

— Ép igy jártam én is! — szolt nevetve a baro. — Mar jo ivóiból hallottam e fiatal embert kurjogatni, és is a hang után indulva

találtam Nérómmal a fiatalokat.

— Hát te mit keressz itt ? — kérdé szigorúan az erdész leányáScanned by CamScanner