Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
62 utczákat, sötét este lett, gyönyörködve mentünk tovább, a nagyszerű kirakatok mellett, végre szállodánkba érkeztünk, honnan rövid pihenő után az éjféli vonattal Bées felé indultunk, A folyton zakatoló vonat eleinte nem hagyott nyugodni. Behunytam szememet, a kimerült testem végre nyugalomra talált. Álmaimban mégegyszer újra részese voltam az átélvezett, gyönyörű, egyrészt borzasztó emlékű látványoknak, a kínzó tornyok rém meséje nagyon megragadta kedélyemet. Hirtelen felriadtam, mintha a vesztőhelyre vitt rabok lélekharangját halottam volna megcsendülni. Mosolyogtam, midőn felébredve láttam, hogy képzelődés volt az egész, mert egy vasúti munkás kopogtatta a kocsik kerekeit. Némileg haragudtam is, hogy szép álmom ily prózai dologgal lett megzavarva. Lassú, később mindig fokozódó dübörgéssel indult most meg a vonat és robogott tovább-tovább haza felé. Ichor. Ж Az ember annyiszor tud szeretni, ahányszor feledni tud. A jóbarátainkat magunk szerezzük, az ellenségeinket többnyire a jó barátaink. A megváltás, épp úgy mint a tévedés, a bűn és a szenvedés mindig meg van. * Buddha. Jó leezkét rossz példák is adhatnak. * La Harpe, Az ellenségeinknek hamarább megbocsátunk mint a barátainknak. * Az élet talányát mindenki a maga módja szerint fejti meg. * -i A vélemények egész vonalán két párt van: az egyik régi előítéleteket tisztel, a másik újakat. * A tanult ember másnak, a tudós magának az, a mi. * * A nyomdász föladata az Írottat nyomtatottá visszaváltoztatni. Scanned by CamScanner
