Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)

Szépirodalmi rész

82

Megértük s átéltük ugyanis a kiváltságos osztályra szorítva volt alkotmányos szabadságterén, valamint a közművelődés mezején való sajnos elmaradásunk férfias felismerésének és ennek folytán munka, tevékenység- s áldozatkészségre való ébredésünk korszakát, az állami létünket alakitó, nagy horderejű 1848-diki törvények alkotásáig, a magyar akadémia s a nemzeti színház felállításáig, ezen korszak halhatlan szellemi bajnokaival: a felejt- hetlen nagy József nádorral, Széchenyi Ferencz, Festetics György és Nagy Pállal; és később Széchenyi István, Wesselényi, a Dessewffyek és Deák Ferenczczel, a Kisfaludyakkal, Kazinczyval, Köleseivel, Eötvössel, Petőfivel és Vörösmarty Mihálylyal! — De megértük és átszenvedtük az egyes alkotmánysértésektől Világosig, s onnan a legközelebbi időkig azon szomorú évtizedeket is, melyekről hazai történelmünk évkönyveinek lapjain az 1848-iki nagy vívmányoknak erőszakos elnyomása, ezer éves alkotmányunknak önkényes elkobzása, s a nemzeti erő s akaratnak leigázása van gyászbetükkel feljegyezve.

Most — hála a Mindenhatónak — ezeken túl vagyunk! — Állami alkotmányos és nemzeti létünknek főalapjai újabban megerösittetvén, s ünnepélyesen biztosíttatván, és — mély, erős meggyőződésem szerint — általános világ, nagy európai bonyodalom nélkül tőlünk többé el nem ragadtathatván, magunk alkotta czél- és időszerű törvények védpaizsa alatt egészen saját benső szellemi s anyagi jólétünk fejlesztésének s megszilárdításának szentelhetjük összes erőnket s igyekezetünket. A minek eredményét már most is bő mértékben tapasztalhatjuk; mert nem hihetem, hogy bárki is pártszenvedély által annyira el lehessen vakítva, hogy el nem ismerje, miként erkölcsi s anyagi haladásunk az utolsó öt év alatt oly örvendetes lendületet nyert, milyent hazánk culturai történelme ily rövid idő alatt a múltban felmutatni nem képes.

Nem szólok állami s alkotmányos intézményeinkről; noha ezeket illetőleg, az alkotmányos szabadság törvényszerű legteljesb élvezetét épen a létező élénk párttusák és küzdelmek jelzik, melyekről elvégre is az igaz, a való, s az a mi a nemzet érdekének maradandóan megfelel, fog győzelmesen kikelni; de mellőzve ezeket, ki tagadhatná, hogy ipar s kereskedelem nálunk is virágzásnak indul, a tisztességes kereset számtalan utjai s módjai mindenki előtt nyitvák, tudomány, művészet s irodalom és ezzel a közművelődés — ámbár épen ezen a téren még sok a teendő — szép reményeket keltő fejlődésnek örvendenek, szóval: hogy a magyar nemzetben pezseg az élet, duzzadnak az erek, sebesebben kering a vér, mig szive — mint mindig, úgy most is — egyedül az imádott haza javáért s dicsőségéért dobog.

Nem lehetett volna tehát alkalmasabb időpontot választani, mint a mostanit arra, hogy sz. kir. Székesfejérvár városa lakóinak egy része, egy régi közkívánatot teljesítendő, egy helybeli színház építésének eszméjével és Scanned by CamScanner