Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)

Szépirodalmi rész

60

ben. Hát bizony az nem tért meg — hanem ahogy szendéjét az első hűtlenségen rajta kapta, könnyű, vérű városi menyecskéknél keresett és talált kárpótlást.

Nelli türelmesen várt — várt . . .

Egyszer csak Héjas Nagy Iván nemzetes és vitézlö csizmadia mester, felső város négy házának ura, annak rendje és módja szerint megkérte a kezét. A csizmadia mester, minden ingó-ingatlan vagyonát ajánlotta föl egyetlen föltétel ellenében és ez, hogy csapjon föl Nellike az ö holta napjáig beczézett feleségének.

Első hallásra tréfának vélte az ajánlatot, oly furcsa volt is az, hogy ö a díva csak úgy hamarjában csizmadia mesternévé váljon. Szerepnek ez a színpadon csak megjárná, valóságnak kissé borsos. Homéri ka- czajra kerekedett kedve — mégis elkomolyodott. Elébe tárult reménytelen reménye; Palinak szivet facsaró fitymálása. Hány kérőt, gazdagot, híres embert utasított el már Pali kedvéért. Könnyen tette, nem bízott egyiknek sem komoly vonzalmába. Palitól sem várhat már jót. Hiába! Hátha az az egyszerű iparos jobb a többinél? Emlékezett a csinos képű, tagba szakadt, fiatal mesterre. Piros, sárga csizmáit az szabta lábára. És az a csizmadia kész ö érte minden vagyonát koczkáztatni. Föltétien bizalom ez irányában. Tanúságul többet nem is kívánhat. Elhatározása előtt látni kívánta a fiút.

Nagy Iván egy szál rózsával kezében csakhamar megjelent előtte. Nehezen idúlt az udvarlás. Czifrázott szavakkal próbálgatta a mester érzelme igaz voltát megértetni. Csak belesült. Nelli jó szive kimentette a hínárból és észrevétlenül bele segítette hétköznapi szava járásába. Iván értelmes és tisztességtudó beszédéből kiérezte a díva udvarlójának becsületes, lángoló szivevonzalmát. Elfogadta tőle a rózsát és Iván boldogságtól csordultig telt kebellel távozott.

A szokatlan udvarlás roppantál tetszett Nellinek, sőt a fiú is mind jobban beleférkőzött nehezen nyíló szivébe. Megkívánta a fiúval való csevegést és bőségesen adott neki módot hozzá. Nellinek a kínálkozó boldogságban való hite egyre megerősödött, hatalmasan vonzotta a tudat, hogy abban a csizmadiában mind halálig megbízhat.

Leszámolt véglegesen magával és rövidesen — általános és kelletlen ámulatot keltve — rá állott a frigykötésre. Otthagyta a múlandó dicsőséget, kartársait, előkelő barátait és örök hűséget esküdött Héjas Nagy Ivánnak.

De már erre észbe kapott Pali. Fele se tréfa annak, hogy Nelli művészetet, barátait feledve egy csizmadia mesternek egészen oda vesse magát. Faképnél hagyja a színházat, melynek legfőbb ékessége. Ha egészen nem is — úgy vélte — félig csak vissza hódítja ö a szökevényt.