Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
61 A színháznak, ha lehet, magának azonban teljes bizonyossággal. Könnyűnek vélte a feladatot. Fejkötövel kontyán olcsóbban adja majd Nelli szerelmét. Az a csirizpusztitó semmi esetre sem elégítheti ki kényes ízlését. Pali biztos győzelme reményében hamarosan hozzáfogott Nelli tűzhelyének kikezdéséhez, de a küszöbnél csak nem kerülhetett beljebb. Az a tűzhely megközelithetlen zártkörű színpadnak bizonyult, ahol örökké csak egy darab járta, a hol egy és ugyanazon szerepet egyik játékos sem únta meg soha, ahol közönség híjában csak a szereplők tapsoltak egymásnak. Csupán apró epizódok, egy-egy gyereknek sivalko- dása, tarkították némikép idővel a játék egyhangúságát, Pali semmiféle mesterkedéssel nem bírt e magáncs színpadon szerephez jutni. Minden élénkítő, bonyolító szándéka örökre kárba veszett. Domb tetején .... Domb tetején vadalmafa magában’ Juhász legény búsulni ült alája. Előveszi furulyáját, furulyái, De a gondja, hej a gondja, messze jár! Szól a nóta, a furulya kesereg, Vadalmafán mozdulnak a levelek, Gyönge szél a nótát viszi szerteszét; Juhász legény siránkozza életét: »Édes anyám, áldjon Isten tégedet, Minek adtál te juhásznak engemet! Mért nem adtál oda inkább diáknak: Úgy örülnék most az egész világnak. Édes anyám odahagytam olyan lányt, Nem is szül már olyat többé a világ. Odahagytam, mert kevély ur az apja, Juhásznak ö úri lányát nem adja. Édes anyám minek lettem én juhász A ki mindig csak birkákra fölvigyáz; Ott is hagyom én őket még e napon, Sötét erdőn, kerek erdőn bujdosom!«.. Lent az utón lassan megyen egy hintó, Benne ül egy halvány úri leányzó. Megismeri a juhász mint kesereg, Kendőjével búcsút neki integet . . . A juhász meg csak furulyáz, sir tovább Hát úgy esett, nem is hall már nem is lát, Nem is ügyel bánatában arra se, Hogy azt a lányt most viszik ott messzire! Havas István. Scanned by CamScanner
