Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
51 Megtanult olvasni jól és szépen írni És a jó Úristent énekben dicsérni, Sohasem volt neki annyi sok jó napja Az ősz remete volt apja helyett apja. Egy napon az öreg így kezdé mondását: nsoká elhagyom e világnak hátát Temess el Ferikém csendesen engemet Fogd emlékül e szép imádságos könyvet.“ Úgy is lett — egy pár nap elteltének múlva, Beteljesedett az, mit az öreg monda, A szegény kis Feri szépen eltemette Sokat siránkozott, mert nagyon szerette. Keresztet tett oda, hova eltemette, S útját megint a nagy világnak vette, Eltette szépen az imádságos könyvet Letörlé szeméből, az utolsó könyet. Szomorúságában, az erdőből végre Az élet-tengernek partjaihoz éré Egy pár révész legény ült ott egy ladikban Ferikét beléje, fölvevék legottan. Alig hogy benn voltak a tenger közepén Nagy szélvész támadott az ég borús egén, „Hamis próféta van közöttünk legények, Áldozzunk mi egyet a tenger vizének. Sorsot húztak ekkor s Ferit találta, A legénység ötét azonnal megszállta. Szegény árva fiút mindjárt meg is fogták S a zugó tenger habjaiba dobták. Be az Isten szegény Ferit megmentette S a tenger habja a partra vetette, Mindjárt elővette imádságos könyvét Köszönni Istennek csudás megmentését. De az imakönyvnek táblája szétmállott Mert a tengervízben egészen átázott, lm a tábla között egy írásra bukott, A mit ő azonnal hamar elolvasott. Alig hogy olvasta végig szegény Feri Azonnal elkezdtek kullani könnyei, Mert azon Írásban a szegéuy kis árva Szép és nagy belükkel eztet látta írva: „Árva jó kis fiam, menjél az erdőbe, S keresd föl hol volt, atyád a remete, A fehér kő alatt, akadsz egy ládára Sok kincs lesz majd ottan, jó fiam számára !“ Ferike azonnal oda vette útját, S nem is sokára fölleié a czellát, A követ helyéből elhengeritette S a nagy vasládát önmagához vette. A mint kinyitotta el-el csudálkozott Temérdek sok aranyt és ezüstöt látott, Ráborult most sírva, az elhagyott sírra, Mely az ősz remetét, jó atyját takarta. Vállára vette hát az ő gazdagságát És faluja felé folytatá az útját, Megvette a házat, a mint megérkezett A mely sok év előtt, egészen leégett. Elvette a falu legszebbik leányát S avval tölté el élte boldogságát S az Úristen ötét, megáldd mindennel, Szép kis feleségét egypár jó gyermekkel. Kiknek elmesélő, szomorú életét, De áldotta mindég az öreg remetét, Tanította őket, a jó, igaz hitre Istenfélelemre és a becsületre. így élt még sokáig az Árva Ferike Jótéteményeit a szegény érezte, S a mint életét későn befejezte A pap is nagyon sirt, midőn eltemette. Scanned by CamScanner
