Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
52 kkor a „stréber“ szót föl sem találták, a mikor az én Oszkár unoka- ^v^rem giran! * zista volt, — és stréberi hajlamokkal jelentkezett a /7 V láthatáron. Különben afféle „kitűnő“ tanuló volt, — a tanár urak ked- vencze, és azonfelül nagy könyvmoly. Fönn is hordozta az orrát, a melyre én mindig szerettem volna egy léniával reákoppantani; de nem mertem, mert Oszkár nemcsak a kitűnők után stréberkedik., de a sport babérait is czélpontul tűzte ki Ovidius Nasója elé. T. i. az újságban olvasta, hogy nagydijat nyer az, a ki a Mar- git-szigettöl Promontorig egy bizonyos idő alatt az uszóversenyen „elsőnek“ érkezik be. Ezt egy ismert sportuszó hirdette, közzétevőn, hogy a versenyző fiatalság az érmek, a mentöcsónak és a főnyeremény költségei fejében 3 forintot tartozik személyenkint befizetni. Oszkár volt a legelső, a ki a három forintját bevitte és kapott is egy pléh-jelvényt, melyet a nyakába kötöttem neki, mint az első ver- senyuszó-társaság tagjának. Eljött a nagy nap, egy vasárnap. A Margitszigeten kikötött vagy 200 darab versenyuszó „stréber“ egyforma pléh-érmekkel, a mi a rendező sportsman kasszájának 3 írtjával 600 pengőt hozott be. A fiatalság levetkőzött ott a szigeten egy vendéglői szobában és csakhamar úszónadrágban ugráltak be ázsiai forróságban a Dunába. A versenyt rendező sportsman egy csónakban ült és kísérte őket. A csónak négy- evezős nagy alkotmány volt. Már a mostani Margit-hid táján fele az ifjúságnak kidőlt, s ezeket visszavitte, vonta, húzta a csolnak a szigetig. A másik fele egész a lánczhidig szelte a habokat, hol számuk vagy tiz darabra apadt, miután 00 perczent partra úszott, vagy visszavitetett elindulási helyéig. A tiz versenyző azonban folytatta útját. Legelöl láttuk az Oszkár nagy koponyáját, mely a melegben vörösre sült, s úgy tetszett mintha egy kókuszdió libegne a viz színén. Nagy keserves fáradság után, mialatt a sportsmann a versenyző tiz gyerek közül nyolczat félájultan Scanned by CamScanner Az én „peches41 rokonom.. Irta: Beksics Gusztáváé.
