Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
87 — talo szavakat mondott, melyeket a beteg némán hallgatott. Nem volt ereje már a válaszolásra. A szomszédasszony jött be. — Csakhogy itt van — szólt — s reményiem egy pár napig csak itt is marad. En egy pár perezre csak átszaladhatok, de egész nap nem maradhatok itt. Magam is szegény asszony vagyok, dolgoznom kell, gyermekeim vannak. Pedig az orvos ur mondta, hogy a beteget nem szabad magára hagyni, mert eszméletlen állapotában bajt okozhat magának. — Most már itthon maradok én is! — nyugtatá meg Móricz a jó asszonyt — de azért kérem jöjjön át néha egyben-másban segíteni. Hálás leszek érte. A jó asszony nem sokat szátmtotf ugyan a hálára, de azért még sem akarta, hogy emberbaráti tettei bővebben megmagyarázva ne legyenek. Még jó ideig beszélt, hogy mennyi időt tölt naponkint a betegnél, mennyi dologgal maradt el a saját házánál, mennyi asszony nem tenné azt az ö helyzetében, s csak mikor mindezt elvégezte, kívánt jó éjt Móricznak, ki ismételve megköszönte eddigi szívességét. Móricz otthon maradt, de a betegség csak tartott tovább. Móricz kevés pénze alig volt elég az eddigi tartozások kiegyenlítésére. Ismerősei nem voltak a városban. Jaiteleszhez fordult levélben. Nem kapott rá választ. Pénz helyett Izolda kérte fel, hogy hangversenyen szavalni fog, valami hatásos költeményt írjon neki. Szomorú napok voltak azok. Hallgatni naphosszán! a beteg lázas lélekzését, lesni az órákat, mikor kell a betegnek beadni az orvosságot; aggódni, rettegni folyton a beteg élete miatt s gondoskodni arról, hogy kis testvéreinek legyen betevő falatjok. Végre elérkezett a várva-várt örvendetes fordulat. Az orvos kijelentette, hogy a beteg veszélyen kívül van, most már biztos a javulás. A beteg láza elmúlt, étvágya is megjött. Az orvos húslevest rendelt neki s meghagyta, hogy mértékletesen, de táplálóan éljen, a tífusz sok életerőt rabolt el, mit a fokozódó étvágy van hivatva helyrepótolni. A mily kimondhatatlan örömmel fogadta Móricz az orvos nyilatkozatát, ép oly aggodalommal telt el, ha a közelgő napokra gondolt. Pénze már régen elfogyott, hitele nem volt, hiszen ismerősei is alig voltak. Miből fedezze majd a kiadásokat, melye1- már szaporodni is fognak. A gyermekek eddig is már többnyire a szomszédok könyörüle- tességéből éltek. Mi lesz ezután, ha a jövedelem semmi, a kiadásnak pedig nagyobbnak kellene lenni. Beesteledett. Móricz az ablak mellett ült s gondolataiba mélyedt. A kis Eszti még mindig nem aludt, ott szopogatja az ujját Móricz mellett. Háromszor is figyelmeztetni kellett, még elhatározta magát a lefekvésre. Scanned by CamScanner
