Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
88 A beteg jóltevö, csendes álomba merült, de annál nyugtalanabbul forgolódtak ágyukban a gyermekek. Móricznak most jutott eszébe, bogy meg sem kérdezte, váljon ettek-e egész nap valamitHátha megkérdezte volna, tudott volna-e nekik adni? Zokogni kezdett. Zsebkendőjével takarta el arczát, nehogy valamelyik ébrenlevö észrevegye. Az éj mindig tovább haladt s Móriczot a hasadó hajnal is felöltözve találta. Az ablakból már kilátott a kertre a mint a szürke ködpára végig terült a fűszálakon. Oly csendes minden odakint, csak idebent a gyermekek álma nyugtalan. A kis leány többször is felébred, mire Móricz vizzel kínálja meg s biztatja, hogy csak aludjék tovább . . . He hiába, az álmot sem lehet erőltetni. A kis leány halkan szólal meg: — Móricz kérlek ! . . . — Xe beszélj babuskám, tudod hogy a papa nagy beteg! Pedig csak nem akarta, hogy a kis leány szóljon, ügy is tudta, mit akar mondani. De a leányka csak nem tudott elaludni: — Móricz! . . . ngy-e a jó leány kalácsot is kap ? — Pszt! ne fecsegj olyan sokat! Rövidke csend s aztán a kis leány még halkabban szólal meg: — Móricz! . . . édes Móricz, eredj már vadászni, lőjjél egy kis . . . kenyeret. Móricz felugrott, mint a sebzett vad, oda ugrik a leánykához, csókkal fogja be a száját, hogy többet ne szólhasson. Mást nem adhatott neki. — Légy csendesen kis Esztikém! . . . Hajó leszel kapsz mindent, a mit csak kivánsz! — Jó vagyok, jól viselem magamat! . . . ügy-e csendesen beszélek? — s oda tette fejecskéjét egészen a Móricz füléhez . . . — Te vagy a legjobb kis leányka a világon! — Hát mit kapok most már? Móricz elkezdte neki mesélni, hogy mi minden dukál egy jó kis leánynak. Czifra kendők, szép ruhák; nagy bábu, melynek igazi haja van, hintóbán ül, még lovak is vannak bele fogva, . . . hát még a gvü- nyörü konyhaedények: kis tányérok, kések, villák, melyekkel mindenféle jó ételt lehet elkészíteni. A kis Esztike hallgatott, mert hát csak csendességgel, jó viselettel lehet elnyerni ilyen boldogságot. . . . * * tjí Már egészen megvirradt. Kívülről behallatszik már a mindennapi élet zaja. Ismét egyet fordul ez a vén földgömb . . . hány ember sorsa fordul meg, mig ezt a helyét újra eléri? Scanned by CamScanner
