Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
86 emelte a fűből fejét és ölébe tette. A kis leány c.^ak félig bírta szemeit kinyitni s bár mosolygott, látszott, hogy nem tudta mi történik vele. — Hogy van édes apánk? - kérdé Móricz a nagyobbik fiútól. — Most elaludt, a szomszédasszony pedig kiküldött bennünket, hogy zajt ne okozzunk. Szegény apa nagyon beteg. Móricz homlokát simította végig. — Üljetek gyermekek ide mellém ! A két gyermek ezalatt leakasztotta Móricz nyakaitól a tarisznyát s egyenkint szedték ki belőle a csomagokat. — Hú! de sok minden van ma benne! — kiáltott az egyik. — Adjatok nekem is! — szólt az ébredező négy éves Esztike, miközben egyik karjával Móriczot ölelte át, másikat a fiuk felé nyújtotta. — Ma nagy vendégség lesz gyermekek! Van egy nagy darab rétes, két darab pecsenye, aztán mennyi pogácsa ! . . . Még holnapra is marad ... Itt van Esztike, te kapsz egy darab szárnyat! Aztán mosolyogva tette hozzá: — Jószivü, bolondos leány is az a Terka ; úgy megrakja ezt a tarisznyát, mintha afrikai vadászatra indulnék, A gyermekek nem figyeltek erre a magánbeszédre. A kis Eszti már ébredezett s jóízűen kezdte majszolni a darab pecsenyét. — Jaj, de jó! . . . Ugy-e annak a szép madárnak a szárnya, mely itt repdesett délután? — Az, igen az! — Hogy lőted meg Móricz, hiszen oly sebesen tudott repülni? — Csak egyél mókuskám ! — Jaj, de jó az a szép madár! Az elemózsia csakhamar elfogyott. A gyermekek jó kedvvel fogtak a birkózáshoz. Elég a játékból gyermekek, most felmegyünk édes apához! A gyermekek, mint a kis manók tűntek el a sötétben s csak a haraszt zörgése árulta el, hogy a ház felé futnak. Szegényes viskó volt az ott a varos végén. Töredezett, függöny nélküli ablakain kényelmesen nyújtózkodott be a holdvilág. Móricz az ablakon pillantott be. A gyermekek sietve vetkőznek le s csendben bújnak el vaczkaikba. Az ágyon sápadt képű öreg ember feküdt, ki nagy küzdéssel emelte fel fejét s úgy látszott, a gyermekeket számlália valion helyén van-e mindenik ? ' Móricz óvatosan nyitotta fel a nyikorgó ajtót s bement a házba. A beteg tán sejtette, ki érkezik, mert rögtön fel akar ülni de visszaha- nyatlott az ágyha. Móricz megcsókolta a feléje nyújtott kénét s vigaszScanned by CamScanner
