Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
85 szárnyain nemcsak felfelé, lianem lefelé is lehet repülni . . . Ej, de miféle gondolat ez ? Hiszen 700 frt fizetés lesz, szép mellékes keresete, no meg a tolla is csak hoz évenkint egy uj ruhára valót! — Izolda bőségben fog úszni. De atyja is miért ajánlotta azt a Terka leányt olyan nagyon figyelmébe. Miért is nem mondta el atyja hát azt az egyszerű történetet a Terka leányról ? Miért nem mondta el, hogy régebbi időben, midőn üzleti ügyekben a szomszéd falvakban járt és a szombati napra a városba sietett, gyakran itt érte öt a péntek este feljövő csillag, mikor is Ter- káéknál kapott éjjeli szállást. A derék, fürge Terka volt az, ki ilyenkor friss italt nyújtott neki s kényelmes nyugvó helyet készitett számára. Mikor aztán felgyújtották a kettős gyertyát, ö is a családdal mondta el a hálaadó imát. Szombat délutánján aztán kiültek Terkával a nagy akáczfa alá s elmesélte neki, hogy van egy nagyon derék, jó fia, a ki professzor lesz és már most is tudós, pedig még alig végezte az iskolákat. Már iskolás fiú korában is másokat tanitott és keresményéből ruhára valót küldözgetett kis testvéreinek. Dejszen megjön az idő, mikor arany nyal fogják annak megfizetni tudományát! Ki tudja, Terka hitelt adott-e az öreg ábrándjainak, annyi bizonyos, hogy szívesen hallgatta, sőt ö maga is erösitgette, hogy „biz az úgy lesz!“ Mikor aztán másnap is kigyult az esti csillag, Terka kikésérte az öreget, a ki egész boldog volt, hogy a fiából nagy ur lesz, hiszen . . . mások is mondják. Talán ennek a régi képnek szállonganak itt feltünedező árnyai, melyek előle Izolda alakját néha Terkáéval eltakarják? Móricz egy darab ideig még az országúton haladt, majd a város közelében letért a dombon lefutó kertek felé. Egyszerre két kis törpe alak bontakozik ki a kertek sövényéből s rohannak egyenesen Móricz felé. Meg-meg csuszamlanak a fűben, lebuknak, de ismét nevetve ugranak fel s szaladnak egyenesen Móricz felé, kinek csakhamar belekapaszkodnak kabátja szárnyaiba. Úgy látszik, Móricz nem ijed meg a haramiáktól, sőt inkább számított reájuk, mert nyalábra fogta mind a kettőt és megcsókolta. Az egyik nyolcz, a másik tiz éves fiú lehetett. — Hol van az Esztike? — kérdé Móricz, miből kitetszik, hogy még egy harmadikra is számított. — Elaludt a kertben, — felelte az egyik fiú. Csakhamar elérték a kertet, melynek alja puha pázsittal volt benőve. A gyep szélén egy vén fának alacsonyra fűrészelt törzse állt, mely mellett a kis leányka aludt. Móricz leült a leányka mellé, felScanned by CamScanner
