Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
84 melyeket egy vadásztarisznyába rakott. Aligha töltések lesznek. Majd egy puskát akasztott le a falrál, vállára kapta és utna * int u.t a kerten. kifelé A kert végén könnyedén szökik át a padlón ki a rétre^, hol egyenes irányban kezdi gázolni a harmatos tövet, tovább halad, kiér a szántóföldekre, hol gyalogutra kap. Kg у baljóslatú nynl int keresztül az utón, de Virágii puskája nyugodtan marad a vállán. A közeli város felé tart; az esti csendben már ide is hallatszik a torony órája. Móricz meglassította lépteit. Elgondolkozott. Visszagondolt a múltjára. Mint kis gyermek került el ebből a városból s nagy küzdelmek közt végezte iskoláit. Atyja szegény ember volt, nem segithette, elég gondot adott neki kisebb testvéreinek fentar- tása. Mig tanult, anyja is elhalt s atyjának jgazán sok gondot át azr apróságok nevelése. Mikor aztán végzett, szeretett volna rajtok segíteni, ha nem jutott volna a bolygó zsidó sorsára. Hol itt, hol ott állapodik meg rövid időre, mig az olcsó bókherekhez szokott kenyéradók tovább nem űzik az ócska nézetekhez nem hajló tanítót. Majd a jövőt kezdi maga elé rajzolni. Igen, ... ö el fogja nyerni azt az állomást a városban, melyre most pályázott. Annyi bolyongás után végre nyugalmas otthont fog találni maga és övéi számára. Már látta képzeletében az iskola tágas udvarán nagy karos székben üldögélni az ö jó öregjét, látta az udvar Iái alatt játszadozni a testvéreket és még . . . valakit. Igen, egy szép fiatal asszonyt, tüzes szemekkel, árnyas pillákkal, a ki mosolyogva köszönti, amint kilép a tanteremből s gyöngéden fűzi karját az Övébe, midőn bemennek a szobába, az egymást szerető családtagok körébe. Izoldának szeretni kell nemcsak őt, hanem övéit is! A ki oly szép, mint Izolda, annak szerető, nemes szivének kell lenni! De hát olyan-e csakugyan? Talán egy kissé hideg, talán túlságosan büszke. Igaz, hogy elég vagyonos szülei vaunak, nem szorul senkire. De mégis, mintha nem találná jól magát jelenlegi környezetében, mintha nagyravágyó lenne. Mért nem olyan szives ö is, mint Terka, a korcsmáros leánya. Ez a piros arczu, pajkos, vidám kedélyű kaczagó leány. Mily nyájas és barátságos ez mindenkivel, hogy dolgozik dalolva egész nap, pörgő- nyelvecskéjével, hogy utasítja azokat rendre, kik tréfáikkal tovább mennek, mint ö akarja. De mit tolakodik ennek a lánynak a képe elő*érbe mindig, ba Izoldára gondol ?! Ő városi tanító lesz, neki előkelő modorú felségre lesz szüksége. Izolda nem fogja kicsinyíteni a tanítói állást, de különben a szerelem Scanned by CamScanner
