Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— 82 —

„Ábrahám bezzeg megijedt most, mint valami kisirtet járt le-fel a házában és szomorúan nézte, hogy megy semmivé a sok vagyona, he mikor memmá azt is látta, hogy a száz akós hordó bora is megpenésze- dik és meddohosodik, akkor má kétségbe vót esve, osztég kiment a kapu elé és elkezdett torkaszakadtából kiabányi, hogy odaadja má a lányát, csak vigyék!“

„A. népek, mikor ezt hallották, mingyá szaladtak a szentkuthó a a kiráfié’. De a kiráfi nem ment mingyá haza, hanem előbb úgy, a hogy vót, barátruhába’ elzarándokót a pápáhó', akinek elmondta az ö históriáját. A pápának megesett a szive rajta, osztég hazakisérte a kiráfit és a sok összegyiitt nép szemeláttára kikeresztelte Ábrahám leányábú a pogányságot.“

Mettartották osztég a lakzit, о t vót a sok kirá, meg a sok királyán, akik irigykedtek Ábrahám lyányának a szerencséji felett. Mikor Ábbrahám látta nagy lakzit, meg a vendégek jó kedvit, ő is kedvet kapott s úgy rakta a kállai kettőst, hogy csak úgy csurgóit róla az izzadtság.

Egygyid vót, vége vót, Kelemennek kedvi vót.“

Panna magára hagyta a leányt, a ki elgondolkodott a mesén, tán nem is sejtve, hogy a palócz asszony az egészet az ő leikéből olvasta ki.

Az ő története is szakasztott mása volt a Pannáénak. Csakhogy az Ö királyfija Vári Sándor, az elegans, csinos, gazdag és népszerű fiatal ember, kiről azt mondják, hogy legközelebb a kerület képviselője lesz.

Vári Sándor ugyan nem volt gyermekkori játszótársa, de mégis régebbi ismerőseihez számithatta. Négyes fogatát nem egyszer hajtotta a falun végig, m'g-megállva az úri házak előtt.

Vári Sándornak hivatalos teendői is akadtak, melyek akkor kezdődtek, mikor a választási mozgalmak, mikor jótékonyczélu mulatságokat kellett rendezni, vagy aláirási iveken segélyösszegeket gyűjteni.

Mindezekhez pedig nagy szerencséje volt. Talán a hölgyek tudnák megmond a íi miért.

Nem egyszer fordult meg gyűjtő iveivel, meghívóival a szép Izoldánál is, bzelgő bókokkal jutalmazván az adományokért és felülfi- zetésekér . Ilyenkor Izolda szépsége és jószívűsége is mindig magasztalva lön s valljuk meg, az egyikért mégis érdemelte a dicséretet. Szép lány volt.

Az öreg Jaitelesz meg nem a legjobb arczot vágta Vári Sándor látogatásaikor; ilyenkor mindig mélyen kellett a zsebébe nyúlnia. Meg is mondta Izoldának négy szem között, mikor ez a könyörületességre hivatkozott, hogy Izolda emberbaráti szeretete nem egyéb, mint hiúság és feltűnési vágy.

Annyi bizonyos, hogy Izolda sohasem gyakorolta a jótékonyságot jobban, mint mikor ATári Sándor fordult hozzá alamizsnáért.

Scanned by CamScanner